Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)

1888-02-01 / 14. szám

131

lét eredete szempontjából Istennek teremtménye, hanem létiránya is az. hogy mint ilyen realisálódjék egy magasabb czélszeríiség, a szellem, a legtisztább humanitás, az Isten országa felé való törekvésben, — midőn is az ember legfőbb életfeladata leend itt ugyan még esuk mint Isten országa eszközének (kér. soeialismus), de már Isten országa jövendő tényleges tagsága (kér. Individualismus) tudata által meghatározottan működni. A kér. ember helyes életmódja tehát, amint azt az életezél kívánja, az Istennel a végtelen szellemmel való élet- közösség. míg a materiális embernél ez életközösséget az anyag-csere pótolja (Moleschott).

De bárki könnyen ellenvethetné, hogy ez nem helyes kép a materialismusról; hogy a materialismus is ösmer szellemet, mível tudományt stb. Igenis, — Ösmer szellemet, lelket, de psychologiája sajátkép atomtan, a léleknek erői molekíilék, ismerés, érzés, akarás sajátkép az anyagiságban (s nem anyagiságtól) megtisztult, lehetőségig tinóm atomok csoportjai, melyek functióra a nem-én-t képező tárgygyal szemben az ebben lévő hasonló atomok rokonságából eredő vonzó hatás által indíttatnak; ösmer tudományt, de ennek tartalma tulajdonkép hasznossági elvek foglalata, s feladata megállapítani a legozélszerfibb módot, mely által az ember az anyagiságban tökéletesedhetik, körmozgását az anyagi énnek megfelelően végezheti.

Önkéntelen felmerül a kérdés, lehet é a materialismus álláspontján szó vallás erkölcsi nézetekről, a hitnek s cselekedetnek néminemű „összhangjáról?! — Igenis, lehet. A materialismus nézetem szerint nem egyéb, mint vallás erkölcsi korcs képzet, s mindenesetre nagyobb, felsőbb valláserkölcsi fok az atheismusnál. Az atheismus tagadása a végtelennek és naturalistikus árnyalatában felvétele a természeti világrend egyedül létezésének, — ethikai tekintetben pedig felvétele a függéstelen szabadságnak, a szabadosságnak; — a mate- rialismus több, — nem üres szavakkal operál, van mögötte egy ren- díthetlen alap, van positívuma, objectuma vallási tekintetben is, s ez ép a végtelen anyaggal adott. A vallás eredete materialisticus alapon az anyaggal való küzdésben, mint az anyagban való tökélesedés feltételében keresendő. A materiális ember minél nagyobb anyagi tökélyre küzd, — de küzdelmében minduntalan tapasztalni kénytelen, hogy az életezél elérésében korlátolva van, — mert eszköze, az alsóbbfokú anyag, már eo ipso egyszersmind korlát a tökélesedésre nézve. így fejlődik ki világnézete, melyben az életezél, az ennek elérésére szolgáló eszköz, az elérést megakadályozó korlát mindig s mindig csak az anyag, — így lesz ez anyag képzetileg végtelenné, s így alakúi át a materiális ember életczélja tökéletes függés viszony-