Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)

1888-12-01 / 5. szám

101

melyet másrészt külsőleg magának Luthernek ez irányú intézkedésein kívül a most már szilárd alapokon nyugvó közvélemény gyakorolt az új egyháznak minden tagjára: úgy, azt hiszem legalább a főbb vonásokban elég hű képet alkothattunk magunknak azon messzeható, korszakalkotó tevékenységről, mely Luthert nem csak hi táji tóvá, hanem — a mi különben ebből önként következik — az erkölcsi élet reformátorává is tette s emlékének, nagy nevének, millió szívben emelt oltárt, melyen a hála s kegyelet égi lángja fennlobogva, apáról fiúra szállva él közöttünk is, egyházában pedig élni fog mindörökké.

C S A R N 0 K.

A jóltevőkhöz.

Klőadta a sivxtn a november 30-án tarlóit hálaiinnepen.

Nyugosztok csendesen, boldogan Feledve földi gondokat;

A föld alatt, a hon ölén Álmodtok édes álmokat.

Egy néma, csendes sírhalom,

Mint drága kincset rejteget;

Két angyal őrzi hantotok :

A hála és a kegyelet.

Ennél nagyobb, ennél dicsőbb Emléket nem nyer halandó ;

Nagy emberek dicső tettének Méltó jutalma állandó.

Fennen ragyog s ragyogni fog, Miként a hajnal csillaga,

()h jóltevők, emléketek :

Mert müvetek, az szent vala!

A szeretet, a kék egek Eme mosolygó gyermeke,

Felétek intve édesen Szólita, híva tettekre.

Kincset, vagyont áldoztatok,

Arany — ezüstöt nagy sokat Segíteni szükölködön,

Példát mutatva másoknak.

Tűz lelketek láng fegyvere Megostromolva ellenét Feltárta a szeretetnek A szivek titkos rejtekét.