Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)
1888-12-01 / 5. szám
100 teljesen szétszaggatá a társadalmi élet legerősebb kapcsait, a felebaráti szeretetet s bizalmat. Most újra testvérekké, egy atyának édes gyermekeivé lettek mindazok, kik a szent eszmék zászlói alá sorakozván nemes lelkesedéssel törekedtek lángoló hitüket tiszta kér. élettel is megerősíteni. Ezen isteni félelemtől s szeretettől áthatott életre, a folytonos tökéletesedésre való törekvés előtt tárta fel s tette szabaddá az utat Lnthernek azon tevékenysége, melyet rövid vonásokban eddig ismertünk meg. Ámde az erénynek, a tökéletességnek ösvénye nem virághímes réten, sem árnyas berekben, hanem meredekszirteken vezet, hol a vándort mindent pillanatban bukás fenyegeti. — A reformáció tehát nem elégedhetett meg azzal, hogy e fárasztó, bár most már szabad utat pusztán csak megmutassa; a vigyázatlanok intésre, a csüggedők buzdításra, a gyengék támogatásra szorultak. — Fegyverre volt szükségük, melylyel sikeresen harcolhassanak álnok ellenségük, a bűn hatalma ellen. — S vájjon utalhatta-e őket Luther győzhetetlenebb fegyverre, mint a melyet ő maga oly hősiesen forgatott, az ige, a világbiró evangyéliom fegyverére. Az életnek könyvét, a bibliát adta tehát népének kezébe, hogy kiki tudakozhassa az írásokat, mikben örök élete vagyon, s megismerhesse, amit hinnie és cselekednie kell az üdvösség elnyerése végett. — Nem sülyedt volna oly mélyen az emberiség a reformáczió előtt sem, ha az önérdek e fegyvert ki nem csavarja kezéből s vakító szertartások ki nem szorítják a templomból az igehirdetést. — E száműzött, elhanyagolt elemet is visszahozta Luther; sőt ezt tette az isteni tisztelet legfőbb alkatrészévé, középpontjává s minden ev. lelkésznek legszentebb kötelességévé. Eltűntek a szószékről a szentek legendái, a barátok koholmányai, elhallgattak a szőrszálhasogató scholastikus bizonyítgatások. — Vallásukért lelkesedő, buzgó lelkészek hirtették s magyarázták Krisztus evangyéliomát, mely Istennek hatalma minden hívők üdvösségére. — Oktatták, felvilágosítottak a népet, hogy a reformáczió törekvését méltányolván, az ldvezitő vallásának mély igazságait elsajátíthassa, mert tudták, hogy a szivekbe hintett mag csak így teremheti meg s így bizonnyal meg is fogja teremni áldásos gyümölcseit az életben. — Ez okból karolta fel a reformáczió oly buzgón a népnevelést, különösen az ifjúság oktatását. — Fiatalon öntözte s ápolta a csemetéket, midőn még könnyű volt fejlődésüket helyes egészséges irányba terelni. S ha mindezekhez hozzávesszük a komoly fegyelmet, mely egyrészt mint önfegyelem a kér. erkölcsiség lényegéhez tartozván, többé kevésbbé érvényre jutott a megújított tannak minden követőjénél, s
