Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)
1888-01-01 / 13. szám
Ili) megint gyermekeit minden reggel sajátkezűleg egy kád hideg vizben meg- fürÖsztené. (Ha megszokták, bizony jól teszik, ha megteszik. F. szerk.) Nagy jellemek csak az élet viharában, önállóan fejlődnek és tudjuk : Selbst ist der Mann !*) (Folytatása kór étkezik t Lepsényi contra dr. Masznyik ’s egyéb eféle. A szörnyű molochnak, melynek folyton hevített gyomra a nap minden szakában iszonyú mennyiségű eledelt pusztít vala el, ez egyszer — úgy látszik — ugyancsak alája fűtöttek. A rk. hierarchia a maga dédelgetett gyermekével, Lepsényi Miklós, pozsonyi szt. ferencz* rendi hitszónokkal (kiből alább felsorolandó, — s egyébként, saját röpirata hátlapján saját rendelkezéséből lenyomatott érdemeinél fogva, még megérjük, rövid időn biboros lesz,) megszólalt a a L)r. Masznyik Endre, pozsonyi theol. akad. ny. r. tanár .Luther élete* ez. müvében a maguk meztelenségében, de nem teljességükben feltárt rk. visszaéléseket s botrányos bűnöket tárgyszó igazság miatt akkorát bődűlt, hogy az ép érzékű embernek, kénytelen — kelletlen, be kell dugnia fülét, ne hogy dobhártyája épségét, hallását reszkírozza. A „Protestantismus vádjai a káthollezlsmws ellen. Válasz Masznyik E. úrnak .Luther élete* ez. munkájára. Irta Lepsényi M. szt. ferenezrendi áldozár. Pozsony. 1887.* — ez a teljes czime ama munkának, mely (kapható szerzőnél, ára füzetenként, - körülbelül 7—8 két íves füzetben fog megjelenni (ha ugyan fog], — 20 kr. o. é.) hivatva van dr. Masznyik s az ő képviseletében az egész protes- t.ntismus nyakára hágni „s nem nyugodni addig, míg (mindkettejük) kígyótestét izzé — porrá nem zúzza.“ S hogy megtudjuk, mi bírta Lepsényi urat ily vehemens készülődésre, üssük fel az első fűzet hátlapjait, holott is az okot abban fogjuk megtalálni, hogy Lepsényi úr nem lett volna méltó gyermeke anyjának, a rk. egyháznak, (talán inkább hierarchiának, hiszen következetesen ezt iparkodik igazolni, s enn^k nevében beszél,) ha az igénytelen prot. theol. akad. tanárnak (kinek neve mellől következetesen elfelejti a dr.-t, talán, mert még ő nem tudta megszerezni? Ne féljen, van még a világon Ingolstadt és Bologna, 8 volt már a világon dr. Eck is.) amúgy Isten igazában, neki nem ront. Nos, ez egyszer igazolta a közmondást Lepsényi úr, hogy : „nem messze esik az alma fájától;“ az, ki válaszában azzal megy neki dr. Masznyiknak. hogy őt már az érettségi vizsgán meg- kellett volna buktatni, a theol. akadémiának pedig, hogy ott *) Az ugrás a kád hideg viz és a nagy jellemek között kissé merész. F. szerk.
