Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)

1888-12-01 / 5. szám

6. §. További chrlstoloelal fejlődés.

Form. Cone. — Kálvin. — Átmenet a szentségfog a 1 o in h o z.

Luthernek a 9zentiráson, mint alapon nyugvó, hitet és értelmet leginkább kielégítő, az ősegyházi symbolumok tanát mélyebb alapra fektető christologiáját, jobban mondva a vitában kifejtett christologiai nézeteit, melyekben egész határozottsággal, bár önmagához mindig következetes volt, nem állította, legalább szószerint meg nem említette a communicatio idiomatumot, magáévá tette s hitvallásaiban rendszeres egészben kifejtette az elveit kővető evangyélmi egyház is.

A confessio Augustana és a korábbi lutheri symbolumok, daezára annak, hogy a Zwingli-féle zavar ellenében elég határozott állást foglalnak (mindenütt Kr. igaz testéről és véréről van szó, ép, hogy az „úgy nevezettének képzete apriori el legyen vetve), általán mégis csupán a communio naturarum in Christo-ról szóló tant tartalmazzák (III. Art.: „<4uod Verbum, h. e. Filius Dei assum- serit humanam naturam in utero beatae Mariae virginisu), a nélkül, hogy ezt kiterjesztenék az ezen tanból (ha ugyan nem tárgyaltatik illusoriusan, mint Zwingli általi szükségszerüleg folyó kölcsönös közlésére a két természet tulajdonságainak, vagyis a communicatio i d i o m a t u m r a is.

Az ismét megújult szentségvita azonban szükségessé tévé az ubiquitásról és a communicatio idiomatumról szóló lutheri tan kimerítő és szabatos kifejtését.

Brenz János és társai mély belátással és szívós kitartással szállottak síkra ezen, most már maga Melanchton és a plnlippisták által elvetett tan mellett s tiltakoztak úgy az Andreae Jakab-féle ubiqui- tas absoluta, a Chemnitz Márton-féle ubiquitas respectiva et limitata, mint a Kálvín-féle felfogás ellen. Kálvin a communicatio idiomatumot nem ítélte el oly határozottan, mint Zwingli, de nem is vette oly tág értelemben, mint Luther. Christologiája tehát inkább a Zwingli részére hajló közvetítés jellegével bír. Tanítja, hogy épúgy az isteni, mint az emberi tulajdonságok csak Krisztus személyéről állíthatók s ennélfogva, ha az egyik természetről valami állíttatott, a mi mint sajátos tulajdonság nem illeti meg azt, ez nem a természetre, mint olyanra, hanem a személyre in concreto vonatkozik, a mely helyett csak nominell neveztetett az illető természet (praedicatio alternata, qua, quod unius naturae in Christo proprium est, non alteri naturae, séd personae tribuitur ex altera natura de- nominatae).