Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)
1888-12-01 / 5. szám
84 mint a christologia leglényegesebb kérdésének, csak akkor van vég- betlen nagy gyakorlati jelentősége, ba egyszersmind a kettő között oly benső kapocs, összeköttetés vétetik fel s gondoltatik, minőt Lnther felvesz és gondol, bogy t. i. a valóságban (in concreto) soha egyáltalán nem is gondolható a kettőnek elválasztása, soha sem gondolható Kr. Istensége az ő embersége nélkül, úgy, hogy Mária mintegy nemcsak az ember-Jézust szülte, oly gyermeket, kiben fel a bűnig minden egyenlő leendett velünk, hanem oly gyermeket, kiben valóságos isteni és valóságos emberi szétválaszthatlan személyiséggé csodásán egyesült, ki mintegy II. Ádám az emberiség új teremtésének sorát kezdte meg; továbbá, hogy a megjelent és köztünk lakozott hoyóg nem állott egyedül oly emberi természetből, mely az isteni szellemtől és erőtől csak áthattaték, hanem, hogy az oly személy, kiben istenség és emberség oly egy személyiséggé egyesültek, mely soha a valóságban szét nem választható, olyan isten-emberi személy- séggé, mely egyedül tekinthető a hittudat szegletkövének, mint (I. Ján. 4): „'Irjooíg Xqioxóg év gccqk'l éhjXvdwg11, vagy mint (I. Tim. 3. 16): „©«dy (paveqioOelg év oaqy.i“; úgy, hogy továbbá a kereszten nem csupán az ember Jézus halt meg, ki úgy, mint minden más ember, képtelen leendett az emberiséget Istennel kiengesztelni, hanem Krisztus, az Isten-ember, kinek egyedül állott módjában csodálatos halálával értünk az igaz váltságdíjat megadni; végül, a mi a fentebbiekből folyólag testi megdicsőíttetésére vonatkozik, hogy Krisztus az ő ígérete folytán az ő egyházában mindig s az úrvacsora ünnepénél különösen, nemcsak isteni szelleme szerint, tehát csak félig s a valóságban sehogysem, hanem az ő valóságos isten-emberi személyiségében, tehát az úrvacsorában testi módon közli, mert az úrvacsora csak így lehet a valóságos, a közvetített és közvetítő közössége Krisztusnak és a gyülekezetnek. A mi tehát a két természet viszonyának felfogását illeti, Luther távol áll úgy a két természetet különválasztó nestorianismustól, mint a kettőt majdnem identificáló, legalább is összezavaró eutychianismustól távoláll, de egyszersmind a legszebben és a szent írás alapjára támaszkodva, leghelyesebben közvetít közöttök, a mennyiben híve nem a névleges, de a tényleges unió hypostatikának, azon dogmának, mely az elesett emberi nemnek Istennel az Isten-ember Jézus Krisztus által való kiengeszteltetésével a legbensőbb és legelválaszthatlanabb összefüggésben áll s mint ilyen űdvoekonomiai szükségességű.
