Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)
1888-12-01 / 5. szám
magvának Ígértetek, és a mint Máriátúl, mint természetes anyától, szülétek; minden módon és alakban igaz ember, mint magam vagyok, vagy bárki más; csakhogy szűztől és bűn nélkül jött a világra. (Periectus homo). — 2) Krisztusban az ember az Istennel örök szétválaszt hatlan személylyé, mely Istenből és emberből áll, lön, tehát hiszszük, hogy Mária, a szent szűz, igaz, valóságos anyja nem csapán az ember-Krisztnsnak (nestorianismus s a mennyiben a dualismus Zwinglinél itt, a Krisztus halálát kivéve, legmerevebben állíttatik, annyiban Zwinglianismus is), hanem az Isten tiának is — Luk. I35 — (#éoiöxov.*); továbbá 3) hogy az én, és mindenki Ura. J. Kr. Istennek és Máriának egyszülött, valóságos, természetes iia, igaz ember és igaz Isten; (Perfectus homo, periectus Deus. — Athanasium). továbbá 4) hogy a mi Urunk. J. Kr , miérettünk szenvedett, keresztre feszíttetett, meghalt és eltemettetek, — harmadnapon feltámadt a halálból és ül Istennek, a mindenható Atyának jobbján, mint úr minden urak, király minden királyok, menny, told, élet s halál felett uralkodó, hatalmas bűn és igazságosságon (oekonomia. Zw.-nél nem a Kr., de az emberi természet végez emberi, az 1—i pedig isteni műveket). 5) Mindez foly az emberi természetnek az Istenivel való legbensőbb közösségéből, egységéből (unió hypostatieaj, elannyira, hogy — míg az isteni természet ezen egység folytán semmit veszít vala, addig az emberi íelmagasztaltaték, részes Ion az isteni természet tulajdonságaiban s abból, valamint G) az Atya jobbján, — mely végtelen, — üléséből (a megdicsőült Kr. uralma élet s halál felett) folyik tehát, hogy az embert a mindenüttjelenvalóság, hatalom és dicsőség ép úgy, illetőleg az által illeti meg, hogy az istenivel elválaszthatlan egységet képez (communicatio idiom.); s bár 7) az Isten a Krisztusban változhatatlan, az embert mégis a teljes megdicsőülés ez állapota csak a mennyekbe térés után illeti meg. VI. Luther christoloyiai álláspontja. A mint már helylyel-közzel utaltunk is rá, 8 az eddig tárgyaltakból folyik, Luther christologiai álláspontja teljesen megegyezik az Athanasiuraéval (a mennyiben ezzel egyenlő előzményekben is volt része), dó több is annál. I)e míg Zwingli a továbbfejtésben — mint megemlítek — logikai következetlenséget árul el, s christologiája ne8torianisticus színezetű — addig Luther a felvett alaphoz, a megváltás központi tényéhez mindvégig hű marad — christologiáját egészben és részeiben mindig vissza tudja vezetni a szent írásra, mint egyedül rendíthetlen tanforrásra, s a szivet is legjobban kielégíti tanával. Mert a Krisztusban való két természetről szóló tannak, 7*
