Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)
1888-01-01 / 13. szám
118 Sokat nyerne az előadás elevenségben és haszonban, ha közbe-közbe kérdések tétetnének az egyesekhez; fejtsék ki ezt, vagy ama kérdést saját nézetök szerint, önállóan, ha a tárgy új is. Calculus itt sem írandó. Az által gondolkozni is tanulnának a tanítványok, nem lesznek gépek csak és azon vád kisebbednék, hogy a mostani ifjúság gondolkozni nem tud. Tudom, mily nagy örömöt szerzett egyes mértani alakok törvényeinek felfedezése az iskolában a tanár útmutatása szerint! Eszembe jön továbbá itt egy értesítő azon állítása, hogy középiskoláinkban csak tanítanak, de nem nevelnek, pedig az egyik a másik nélkül fél eredmény. „Qui profiéit in studiis et deficit in mori- bus — non profiéit, séd deficit!“ Tisztelet a kivételeknek, de be kell vallanunk, hogy ez többnyire úgy van. Ritka esetben törődik az oktató többet a gyermekkel, mint az előírt órákban. Azután szabad a tanuló és vége, hogy a külvilág hamar lerontja azt, mit az iskolában oly nagy fáradsággal építettek! *) Azt teszik az úgynevezett instructorok is. Betöltik az előírt órát, de azután feléje se néznek a tanítványnak, mert hát, ők nem nevelők, hanem csak óraadók — mintha a kettő kizárná egymást, vagy együvé nem tartoznék. Fölösleges folytonos felügyeletet gyakorolni, mert így a gyermek önállótlan bábbá lesz. Nem fejlődhetik teste a szabad mozgás, mászás által, mi pedig szükséges és jó. Bátorsága, ügyessége csak úgy növekszik, ha maga próbál mindent. Az úszást ágyban nem lehet megtanulni. De lelke is korlátoltatik a folytonos felügyelet által. Sajnálatra méltó gyermekek azok, kik a kérlelhetlen bonne felügyelete mellett földre, fűre nem ülhetnek, nem játszhatnak, mert hisz az új ruha bepiszkolódnék! Nem kell már a gyermek ruházatában fényűzést űzni, vagy felczifrázott bábalakjával feltűnni akarni. Az egyszerűbb ruha az egésznek is jobban felel meg. Az egészség pedig kincs gyanánt megóvandó, de nem az által, hogy a legkisebb szellőcske se érje a gyermeket, vagy úgy, mint az egykori apa. Az t. i. a gyermekeihez mér- tékvevés végett jött szabónőt elébb be nem eresztette gyermekei szobájába, míg elébb fél óráig az előszoba kályhája mellett nem melegedett. Másrészt a túlságos edzés se helyeselhető, ha t. i. más apa *) Vájjon, ha e pontnál megállunk és elgondoljuk a magánnevelés ellen felhozott érveket, nem találjuk-e azokat e pont után illusoriusoknak, s nem mondhatjuk-e el ugyanígy, vagy talán még bátrabban, hogy az oktatást illetőleg eddig érintett elvek gyakorlati kivitele épúgy. vagy talán még inkább lehető a magán, mint a nyilvános iskolákban? F. szerk.
