Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)

1888-11-01 / 4. szám

(leases, szabad-e tisztán szellemi, lelki álla|>otokra azon két, az érzéki világija tartozó fogalmat, a kedv és kedvetlenség fogalmát egyáltalában alkalmazni; másodszor pedig, szabad-e az erkölcsi kielégiiltség érzetét más gyönyörökkel egy sorba a nagyon is kétes értékű „boldogság“ (Glück) fogalma alá sorolnunk. — Ezt itt közelebb nem bolygatjuk, mert messze elterelne kitűzött czélunktól; csak annyit jelezhetek, hogy mindkét kérdésre kénytelen volnék tagadó választ adni.

Kedv és kedvetlenség — közelről megtekintve — különféle, positiv és negativ abnormális állapotai az érzékiségnek, melyekkel mint normális állapot, ama — sajnos oly ritka — egyensúlya a testi erőknek áll szemben, melyet így szoktak jelölni: .nem is tudom, hogy testem is van.“ — Szellemi téren csak egy és pedig negative abnormális állapot létezik, és ez a tudatos ellenszegülés isten akarata és szent czéljaival szemben, mely kifelé mint erkölcstelenség érvényesül, és mint a szellemnek önmagával való meghasonlása természetszerűleg szenvedéssel jár. habár másnemű szenvedéssel, mint a testi kedvetlenség állapota.

Ha már most ezen abnormális szellemi állapot az isteni kegyelem közreműködésével megszűnik lenni, beáll a normális állapot, a mi annyit tesz, hogy az istenellenes érzület istenszerintivé és az erkölcstelen viselkedés erkölcsivé lesz, — az az : a meghasonlás egységgé, a bűntudat fájdalma belső békévé válik. — Hogy ezen belső béke nem lehet kedv vagy kedvteljes, az világos. — Mert feltéve is, hogy lehető volna szellemi kedvállapot, — úgy ez esetben a béke mint kedv megszűnnék a lélek normális állapota lenni, mivel minden kedv abnormális és pedig positiv abnormális állapot. — Én ép ezért indítványoznám, hogy már a puszta félreértés elkerülése végett az ép most leírt szellemi állapotot nem a „boldogság“ (Glück), hanem a „Seeligkeit“ szavával jelöljük, mert: ha az istennel meghasonlott bűnös lélek szellemi fogalmának ellentmondó állapotban sínlik, s így un-seelig, úgy az istenben erkölcsileg tisztúlt, tehát fogalmának megfelelő lélek állapota egyszerűen s e e 1 i g - nek lesz mondandó. — Es most vegyük szemügyre azon kimondhatatlan ostobaságot, melyet a „Glück-Seeligkeit“ szava feltálal, tndtßogvXnv, fából csinált vaskarika, mint mondani szokták. Hát még egy „Glück-Seeligkeitsu-tan, még hozzá mint az ethika segédtudománya! Ez már mindent meghalad. Egy útmutatás — nem tan — miképen élhetünk boldogan („glücklich“) azaz folytonos érzéki mámorban, ez, megengedjük, lehető, de melyik eszes ember akarná állítani,' hogy ilyen az ethika kiegészítésére okvetlen szükséges, és hogy az erkölcsi törekvés nem egyéb, mint boldogságra való törekvés („Streben nach Glück“). Hol-