Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)

1888-11-01 / 4. szám

A jövőbe látok. Mit aggódva vártam, Feltűnő századok során nem találtam: Haladás, fejlődés, felvilágosultság Az örök Istennek trónját fel nem dúlják; Esz és munka a mi nagyot csak megteremt, Mind az Űr hatalmas dicsőségéről zeng, Egy óriás oltár az egész mindenség, Rajta a hit örök, olthatlan lánggal ég! S nincsen feledve a wittenbergi barát, Ki megriasztá hajdan Róma nagy hadát. Mit emeltek néki — áll még az érczszobor, S a késő kor fia hozzá zarándokol És hall csodás regéket sötét éjszakáról, Sötét éjszakára hasadó hajnalról, S lelkesülve gondol ama régi korra: Világ-megrendítő letűnt századokra . . . Föllebbent előttem az idők fátyola, Láttam a jövőbe s elmúlt századokba. Elődök erényét, hőstetteit láttam, S késő utódoknak művét megcsodáltam. Múlt idők emléke, jövendők reménye, Ez megvalósulva, az életre kelve Felült a képzelet csapongó szárnyára S lelkemnek borongó világát bejárta . . . Vojtkó Pál. Kritikai kedvtelések. (Levelek egy magános könyvesházból.) I. (Folytatás.) Kedv és kedvetlenség számba jöhet ugyan mint az érzéki cse­lekvés rugója, de semmikép sem szerepelhet az erkölcsi, mert érzék­feletti cselekvés rugójaként. Mindazon moralisták (jobban mondva a morál ellenségei), kik ezt figyelmen kívül hagyják, azon durva téve­désben teszik, hogy az objectiv-erkölcsi cselekvést kisérő subjectiv állapotát a kedélynek a „boldogság“ állapotával felcserélik, vagy egyenesen azonosítják. — De már meg fogják engedni, hogy a boldog­ságnak (Glück) mint tisztán érzéki állapotnak, az erkölcsi-tisztult- ság tisztán szellemi állapotához semmi köze. Mert először is kér-

Next

/
Thumbnails
Contents