Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)
1888-01-01 / 13. szám
Ill az egész további fejlődésre nagy befolyásinak — azért nagyon kívánatos, hogy ezek jók legyenek! A mivel egyszersmind ki van mondva, hogy a gyermek környezete, melytől első benyomásait veszi, olyan legyen, melytől egyedül szépet, jót, nemest, erkölcsöst lát és hall. De hol lehetne oly életkort találni, melyben ezen követelmények, a jó, nevelés ezen feltételei kifogástalan teljességben megvannak? N«*m találunk olyan kört sehol! A gyermek első nevelője saját édesanyja, kinél jobb nevelője a kicsi világpolgárnak nem lehet. — Az anya élete a gyermekéé, össze van forrva ezzel teljesen, s szive magzatának egyetlen mozdulatából tapintatossága folytán, — mely csak az anyának jutott utólérhetlen nevelői tulajdonául, kitalálja annak vágyait, óhajtását, — tudja, mivel kell ellátnia. S midőn a csecsemő serdül, tapintatosan, gyöngéden, természetesen tudja vezetni gyermeke nevelését; ha nem tanulmányozott is szürke theoriát, vaskos neveléstanokat, ösztön9zerűen, önkénytelenűl eltalálja az igazi rendszert. Az anya mellett neveli a gyermeket másodsorban az egész család, de mindig az anyja hű gondozása alatt. Ezen korban a kicsi fejlődése rohamosan halad. Csakhamar eljön az az idő, melyben neveltetését, taníttatását már idegen kézre kell bízni. Ha a család vidéken lakik, hol nyilvános iskola nincsen, — mit tegyen az apa mást? kénytelen nevelőt keresni gyermekéhez. Itt említenem kell, hogy a nyilvános és privat oktatás közt nagy különbség van. Sok pädagogus az elsőt jobban kedveli, mások megint az utóbbit magasztalják. A nyilvános oktatás előnye, különösen a fiúkra nézve szembe ötlő. A gyermek több önállóságra tesz szert, ha nincsenek ott mellette folyton az édes szülők; kénytelen alkalmazkodni iskolatársaihoz, önfejűsége elveszti táplálékát; bátorságot nyer a fellépésben, mert sokak előtt szerepel és végre mások szép példája versenyre ösztönzi, mi nagy előny !*) De mondják sokan : odahaza többet tanúi. Szülei folytonos felügyelete alatt sem testileg sem lelkileg, erkölcsileg nem szenvedhet, kárt. Erre válaszunk: igaz, hogy többet tanul, vagy legalább tanulhat, de azt az elvégzett pensumot nem hallotta annyiszor, nem látta annyiszor magyarázni, nem használhatta föl oly gyakran gyakor- *) *) Nézetünk szerint ez még nem elég ok arra, hogy a babért a nyilvános oktatásnak nyújtsuk. A szülök tapintatos nevelése a fellépést, a tanító (vagy nevelő) buzdító 8 eszélyes eljárása a szorgalmat sokkal inkább előmozdíthatja, vagy legalább is oly fokra emelheti, mint a nyilvános iskola, melyben a fegyelem rendszerint nem kielégítő, vagy ha meg is van, gyakran egyoldalú s nem párosul a nevelői tapintattal. F. szerkesztő. 3*
