Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)

1888-06-01 / 17-18. szám

használt, ő ennek ellenében még nagyobb erélylyel kezdé a tekintélyes embereket fogdostatni, s minden személyes ellenével ezen az úton akart végezni. Így több fogoly a kínpadon arra kényszeritett, hogy az ország első hivatalnokai ellen tegyenek vallomást, így különösen a templomokat elszedő Csaky István és Károlyi László grófok, Draskovits Miklós országbíró, sőt maga Esterházy nádor s bádeni Hermann őrgróf ellen.

A nádornál ezalatt többek részéről a vértörvényszék eltörlését kérelmezték, s ő maga meg is tett mindent ez ügy énlekében, Bécs- ben azonban nem hallgattak rá, mert az ő neve is a megbélyegzettek lajstromába került. Bercsényi Miklós és Zorkóezy László felmentek Béesbe, hogy ő felségénél kérjék a vértörvényszék eltörlését. Lipót azonban nem Ígért semmit. Zimmermann és Keczer Gábor özvegyei térden állva kérték minden ok nélkül elkobzott javaik visszaadását, könnyek között beszélvén el a kegyeletlenségeket, melyeket Caraffa férjeiken elkövetett. Könnyeikkel Leopold azzal válaszolt, hogy ő a kegyetlenségekről mit sem tud s saját erszényéből kétszázkétszáz forintot adott nekik, utasítván a lőcsei kamarát, hogy több ilyen szűkölködőnek a nyomorán segítsen.

Végre Lipót 1687. évi október 18-ára Pozsonyba országgyűlést hívott össze, a melyen számítván a nemzet irányában tartozó hálájára — elődeinek többször meghiúsult tervét: a kir. méltóság örökösödését akarta családja számára a rendekkel elfogadtatni. Itt a kir. előterjesztések meghallgatása után az országos sérelmekre kerülvén a sor, felolvastatott Roth János emlékirata, melyben ez elfogatását, kínoztatását s szabadon bocsáttatását eleven színekkel festé. Az összegyűlt honatyák mindnyájan tudtak az Eperjesen működő törvényszékről — tudták, hogy ez igazságtalanúl s törvény ellenesen jár el, de Roth előterjesztésének még sem akartak hitelt adni, mire ő az országgyűlés színe előtt levetvén öltönyét megmutatta testének még hegedező sebeit. Rémület fogta el az egész házat, 8 miután még Radvanszky Györgyné levelét felolvasták volna, a követek felhívták Megyeryt, a törvényszék egy tagját, és Sárosmegye akkori követét, mondaná el, miként járt el az a törvényszék. „Kénytelenek voltunk — mondá — szavazatainkat a hadbíró Caralfa fülébe súgni, azután a nem magyar tagok szavazatai nagyobb értékkel bírtak, mint a magyarokéi.“ Medvecáky hasonlóan nyilatkozott. Klobusiczky Ferencz zempléni követ azonban mondá, hogy ő Caraffától egész mást hallott, nevezetesen azt, miszerint a bírákat figyelmeztette, hogy lelkiismeretesen Ítéljenek s ő ■ (pk a birák Ítéletét hajotta végre. Azonban a követek közül sokáu l aem adtak hitelt Caralfa ezen nyilatkozatának, •áh

199