Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)
1888-06-01 / 17-18. szám
200 ösmervén magyar gyűlölő, pénzvágyó s kegyetlen természetét. S a midőn meg az említetteken kivííl még több panasz levelet is felolvastak volna, Szentbe Bálint és Lapsánszky János indítványára elhatározta a követek háza, hogy a vértörvényszék eltörlését a királynál fogja kérelmezni. A főrendek hasonló véleményen lévén a rendek november 4-én a felség elé terjesztették ebbeli kívánságukat. Lipót a kérelem teljesítését készségesen megígérte, de ugyanazon alkalommal előterjeszté az örökösödés elismerését s az 1222 : 31. t.-cz. záradékának eltörültetését illető kívánságait is. A KK. és RR. lemondtak ellenállhatási jogukról, s elismerték a Habsburg-ház örökösödését, mire Lipót is megszüntette az eperjesi delegált törvényszéket, kinyilatkoztatván, hogy ámbár neki, a kárhozatos összeesküvésnek, mely isteni gondviselés utján fedeztetett fel, tovább nyomozására elég oka volna, mindazáltal vele született kegyelmességéből e méltó megtorlással felhágy, s a fenséges új király közbenjárása folytán, általános öröm ezen idejében a bíróság további működését megszünteti, a lázadásba bonyolultak további elfogatását megtiltja s az általános közbocsánatot újból megerősíti. Ennek folytán az eperjesi piaczról még november hó folyamán a szörnyű „theatrum“ elhordatott, helyén későbben a hálás unokák Mária tiszteletére szobrot emeltek, mely napjainkig is fenn áll, azonban ma, 200 év múltán — a szobor mellett imádkozok közül már igen kevesen tudják, hogy mennyi ártatlan vér ontatott ki, ogy emberi ábrázattal biró vadállat parancsára, azon a helyen, hol ők a jóságos és irgalmas Istenhez kegyelemért esdekelnek. Az előadottak végig olvasása után bátran kérdheti az olvasó, hogy mi volt mégis a tulajdonképeni oka a vérfogyasztó kegyetlenségnek, s váljon nem érdemeik szerint büntettettek-e a kivégzettek? Erre nézve történetíróink megegyeznek Rezikkel, ki határozottan állítja, hogy e vérengzésnek elfogadható alapja nem volt. A vallatás alapját bizonyos elfogott levelek képezték, melyeket azonban a vádlottaknak soha fel nem mutattak, s bebizonyított tény az is, hogy a kivégzettek Munkácscsal nem leveleztek, de nem is levelezhettek, s így az egész mészárlás Caraffa gyanúján alapúit, ki a magyarok elleni gyűlöletében gyanúját valónak tartá. Caraffa jelleme mellett azonban nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy Eperjes annak előtte több Ízben szerencsésen verte vissza a cjtászáriakat, s a bécsiek^ •az adott kegyelem daczára is csak alkalomraxvártak, hogy megbüntethessék. Hogy a bécsi udvarnak nem volt sí ándéka adott szavát megtartani, az abból is kitetszik, hogy a protestánsok templomait és iskoláit elszedték, holott számukra szabad vah gyakorlat igértetett, a
