Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)
1887-04-01 / 4. szám
96 annyira fel voltak ellene ingerelve, hogy többen hangoztatták, miszerint „megérdemlené“ ez' az Apáczai, hogy a fejérvári torony tetejéből vetnék le.“ — Mily mély sebet üthetett e méltatlanság azon a nemes szivén, mely egyedül hazájáért, nemzetéért dobogott! Gyula-Fej érvárt elhagyván, a kolozsvári collegiumon nyert alkalmazást (1656), a hol csekély fizetésén kivül Barcsay Ákos erdélyi fejedelem részéről évenként 400 forintnyi támogatásban részesült, gyula-fejérvári tanítványai közül számosán követték őt Kolozsvárra s maga Bethlen Miklós önéletrajzában azt írja: „ha az alumnia a diákokat, és engemet az atyám ott nem tartott volna, bizony mind odahagytuk és Kolozsvárra Apáczaihoz mentünk volna, a minthogy a diákoknak java azt is cselekedte.“ — A méltán megérdemlett erkölcsi jutalom tehát mégsem maradt el! Tudományszomja, fáradhatatlan tevékenysége és szorgalma nem szűnt meg kolozsvári tartózkodása alatt sem. — De a folytonos szellemi munka végre is megtörte a gyenge testet s az élte virágkorát élő nagy férfiú már néhány rövid év múlva, nagymérvű tüdősorvadás következtében elhunyt „úgy tetszik ultima die anni 1659“ — tehát 34 éves korában. Méltán mondhatjuk el róla: élt mint a tudomány apostola, meghalt mint annak martyrja! Részben külföldi tartózkodása alatt, részben itthon tartott értekezésein, vitatkozásain és beszédein kivül — melyek közül nehány nyomtatásban is napvilágot látott — két főmunkája van : „Magyar Encyclopaedia“ és „Magyar Logikácska.“ (Folytatjuk.) / CSARNOK. Lidércznyomás. Visió. Magamban ültem elborongva És álmodoztam csendesen. Előttem állt a múlt s jelen — Napok s az évek szépen sorra; Megúnott éltem búja, gondja. Szememre álom ült, csodás S nehéz mint a lidércznyomás.
