Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)

1887-04-01 / 4. szám

E férfiak egyenként és összesen előkészítették ama férfiúnak fellépését, ki végetlen tudományszomja, tántorithatlan szilárdságával a magyar philosophiai irodalomnak az első jelentőségteljes lendületet adta, úgy hogy méltán nevezhetnők a magyar bölcsészeti irodalom atyjának.

Apáczai Cseri János (Johannes Chieri Apácius) született 1625-ben Apáczán, a Bárczaságban, szegény sorsú 'szülőktől. Tanulmányait Kolozsvártt kezdé, hol különös előszeretettel hallgatá Porcsal mi András előadásait. Később Gyűl a-Fej érvárra ment s itt lankadatlan szorgalma, valamint 'fényes tehetségei folytán nemcsak a híres Bisterfeldnek lett kedvencz tanítványává, hanem magára vonta az akkori erdélyi reí. püspök Géléi Katona István figyelmét is. Különösen ez utóbbinak pártfogásából mehetett az utrechti egyetemre, hogy tanulmányait folytassa, illetőleg befejezze. Emberi erőt meghaladó azon munkásság, melyet Apáczai utrechti tartózkodása alatt kifejtett. A legkülönbözőbb irányú s a legtágabb körii tanulmányain kívül, hihetetlen rövid idő alatt elsajátítá a héber, sir, chaldaei és arab nyelveket is. Itt irá meg s adta ki .Magyar Encyelopaediáját“ is. — Egyébiránt nagy tudományosságának alig lehet fényesebb bizonyítéka; mint hogy az utrechti egyetem tanári állással kínálta meg. S ez Apáczai életének egyik legszebb, legdicsőbb momentuma : ő a felajánlott állást a vele jaró hír-, dicsőség és anyagi jóléttel együtt visszautasitá — mert hazát kívánt, hazáért vert szive, ennek akarta szentelni egész életét. Keserűen tapasztald ugyanis külföldi tartózkodása alatt, hogy nemzete menynyire elmaradt a nyngoti tudományosságtól; o bajon minden erejével segíteni, ez volt fáradozásainak czélja, ez hazatérésének indoka, nem pedig, mint róla Bőd Péter — (taláncsak nem rosszakaratból!) — Írja : .mivel kényszeríttetett az erdélyi ekklézsiákba a maga kötelessége szerint visszajönni.“*) Apáczai tehát hazatért (1653) s a Gyula-Fejéi - vári collegiumon nyert alkalmazást, mint professor. S itt — ha valakin — ő rajta teljesedett be a maga egész keserű valóságában ama példabeszéd: „nemo próféta in sua patria!“ Rövid itt tartózkodása után kénytelen volt — különösen Basire (Basirius) Izsák kartársa fondorkodásai, vádjai, gyanúsításai folytán — az intézetet elhagyni (1655). — A Gyula-Fejérvári iskolából való elutasíttatását — mert a leggyengébb kifejezéssel élve is ennek kell mondanunk távozását — egy, a fejedelem II. Rákóczy György előtt Basiriussal tartott „disputatio“ előzte meg, mely Apáczai szellemi diadalma daczára reá nézve majdnem végzetessé vált és csak Keresztúri Pálnak, a fejedelem egy jó emberének „ki Apáczait igen szerette szép tudományáért“ köszönhette életét. A „disputatio“ alkalmával ugyanis féltékeny ellenei