Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)
1887-04-01 / 4. szám
94 ban a XVII-ik század előtt bölcsészeti irodalomról alig szólhatunk : másrészt e századot magát a philosophia felvirágozásának neveznünk szintén nem lehet. Tagadhatatlan ugyan, hogy a XVII-ik században, az akkor hazánkban uralkodó kedvezőtlen politikai viszonyok daczára, sőt részben épen ezek folytán, a bölcsészetnek művelése néini lendületet nyer, de tovább fejlődése, felvirágozása a merev, megcsontosodott scholasticismus által megakadályoztatott. A magyar természetének, vérmérsékletének a száraz, philosophiai speculatio nem igen felel meg, nagyobb hajlamot is mutatott mindig ethikai tételek fejtegetése, tehát a gyakorlati élet iránt. S a scholastika philosophia mégis hódított hazánkban is! A bölcsészetnek már érintett fellendülését a XVII-ik században főleg a protestáns és katholikus iskoláknak versengése okozta, mihez azután, mint szintén számbaveendő tényező, a nagy-szombathi egyetemnek Pázmán Péter által történt megnyitása (1635) is járult. — Igen természetes, hogy a két ellenséges fél, a protestáns és katholikus papság és tanárok polémiáikban a philosophiát nem nélkülözhették s így, bárha a philosophia nyert is némi lendületet, — mégis csak scholastika philosophia maradt! Ez volt a polémia eszköze, ez a tanítás módszere mindkét fél részéről egyaránt. Az iskolákban a legnevezetesebb scholastikusok tankönyveit használták, nézeteit hirdették, igy pl. a protestáns iskolákban Keckermann volt a követendő és sokat mägasztalt mintakép. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy közmegbotránkozást szült Tolnai János szabadelvűbb iránya, melyet Angliában elsajátítván, később mint a sárospataki iskola vezetője itthon is követett. Hogy a katholikus és protestáns fél egyaránt híve volt a schola- sticismusnak, eléggé mutatja a nagyhírű G-elei Katona István erdélyi református püspöknek Tolnairól mondott nyilatkozata : „Az én ítéletem szerint jobb volna Tolnai János uramat a pataki mesterségből kivenni, mint azt a logikát (t. i. a fentemlített Keckermannét) letenni, mert ha erővel rávetik is, csak kopácsol rajta, refutálja, ócsárolja az deákok előtt.“ Tolnai szabadabb irányában haladtak Alstadius és Bisterfeld kolozsvári tanárok is, valamint Comenius Amos, (Komnai Amos János) ki ugyancsak Tolnai közbenjárása folytán hivatott meg Lorántfy Zsuzsánna és fia Rákóczy Zsigmond által Sárospatakra. — Comenius — bár élesen megtámadja az aristotelesi bölcsészetet s így ezzel együtt a scholasticismust is — még sem annyira bölcsészete, mint inkább sajátszerű nevelési rendszerével tűnt ki.
