Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)

1887-01-01 / 1. szám

a tényleges vallásos életet. A pogány kultusz, mely eleintén az Istentől való függés mély érzetének, bár alapjában eltévesztett nyilatkozata volt, később az állami törvények által is megkövetelt kötelességszerű lelketlen ceremóniává Ion. A keresztyén klérus is nemsokára figyelmen kivül hagyta a benső indulatot s nem erre, hanem külső nyilvánulá- sára, az istentiszteleti és egyéb szertartások külsőleges végzésére fek- teté a fősulyt. A vallás többé nem a szív, de kizárólag a kéz és száj dolga volt. S ez legnagyobb mértékben közvetlenül Luther előtt történt.

A gyarló ember azután az opus operatumokra támaszkodott és azt hitte, hogy Önerejéből lehet igazzá; Isten kegyelme mellé, sőt föléje saját érdemét helyezé. Vájjon az ókori farizeusok önhittsége s a „jócselekedetekben“ alapuló önigazsága nem erre a lényegre vihető-e vissza? Avagy miben külömbözik a zsidó eledeli törvény a böjtnek szigorú megtartását célzó egyházi rendelettől, a bizonyos időben való imádkozás a rotariumtól, a zsidók megkívánt áldozatai a Péterfillérek- től s más összegektől, melyeken a bűnbocsátó cédulák közvetítette igazságot megvásárolták ? Csakis abban, hogy az opus operatum másmás, de nem sokban eltérő nemei, melyeket az egyház eredetileg vagy éppen nem, vagy csak mint a bensőnek őszinte nyilvánulásait kívánt.

A kijelentés történeti okmányának, a szent Írásnak szabályzó tekintélye hanyatlott, helyébe vagy fölébe úgy a farizeusok, mint a keresztyén klérus, élén a pápa, önkényes emberi toldalékokat helye- zének. Mindketten a szájhagyomány bő köpenyébe takargatták ren- deleteiket, amazok Mózestól származtatták azt, emez szent Pétertől.

Ezen orthodoxiával szemben állott a rationalismus, mely később a hitetlenségig fokozódott. Ez irány nagyobbára a theologiától különálló tudományok művelésének eredménye volt. A pogány bölcsészet befolyása alatt mondhatá egy Caesar: „ultra nec curae, neque gaudio locum esse“ s tarthatá szavait Cató dicséretre méltóknak; Cicero a lélek halhatatlanságát a probabiliák közé számítja, Seneca pedig csak „bellum somnium“-nak tartja. Még a zsidóknál is, kiknek a vallás éltető elemök vala, egész secta, a sadduceusok felekezete osztozott e pogány férfiak nézetében.'

S X. Leo pápáról, ki egyik bullájában (1513.. lat. zs.) a hitetlenek ellen fordul, az a hír járt, hogy a keresztyén vallást csak jövedelmező mesének tartja, sőt kegyence és titkára, Bembo Péter, bizalmas körökben még dicsekedni is mert vallástalanságával. A Mediciek kertjeiben külön bölcsészeti iskola alakult, mely Plato rendszerét többre becsülte a keresztyén világnézetnél. S ha a pápa környezetében ily szellem uralkodott, bizonyára a praelatusok és alsóbb klérus közül is