Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)

1887-01-01 / 1. szám

* . *

7

találkoztak .elegen, kik az egyház fejét e tekintetben is példánykép gyanánt állították maguk elé.

Ámde azért a nagy világ előtt úgy a pogány, mint később a kér. papság a legszenvedélyesebben szállt síkra, ha a laikus világ támadást intézett a nekik kenyeret adó vallás ellen, melyet pedig ők maguk csak „fabula^-nak tartottak. Mindketten önzésből, hatalomféltésből keltek védelmére; amazok tán azért is,, mivel a népnek mást már se- hogysera nyújthattak, ezek ellenben attól tartottak, hogy „ha ma a pápa hatalmának megszorítására segédkezet nyújtanak, holnap a szövetséges ellenük fordulhat.“ Mindkettőt egy ideig az állaitT is támogatá. A pogány Róma alkotmánya annyira összeforrott a népvallással, hogy egyiknek elestével a másiknak bukásától is kelle tartani. De midőn a hitetlenség a nép között is elterjedt, akkor amug}' is hasztalan lett volna minden • állami védelem. A kér. birodalmak is meghajoltak a pápák kivánságai előtt, de az egyházi gyámság sziikségérzete csakhamar kihaló félben volt, erőszakos érvényesítésére hiányzott az alkalom vagy kellő erély. A kér. császárok .egyrésze vagy közönyösen nézte a pápák erőlködéseit vagy éppen a támadók sorába lépett.

II. Frigyes karddal és tollal egyaránt harcolt III. Incze ellen; szép'Fülüp VIII. Bonifáciust „fatuus“- és „demens“-nek nevezé. Midőn pedig a vallás az állam hatalmát már nem vcheté igénybe, akkor a vallás fennállhatott ugyan még egyideig régi alakjában, de nem régi értelmében. A római és görög bölcsészek áldoznak még a nép isteneinek, de azon már rég,túl voltak, hpgy a mythuszokat szószenint vegyék. A reformációt megelőző korban is számosán tettek kiilömbséget tiszta keresztyénség és az egyház tana között.

Az egyház hivtelen szolgáinak kezében a vallás az ő lelketlen • hirdetőinek hitetlensége folytán csak süllyedhetett. S ha Cato Csodálkozik azon, hogy két találkozó harnspex egymás szemébe nem nevet, mert oly ügyesen bolonditják a dőre népet: méltán sorolhatjuk melléjük a bűnbocsátó cédulák árulóit, a jubiláns évek hirdetőit A nép előtt azonban nem maradlmt soká titok, hogy csalás, pia fraus által • kormányoztatik. Minden igazságot is magában foglaló hazugság károsabb hatású a tu4atlanságra, mint a tiszta csalás, níert, ha azt felismeri, vele együtt az igazat is elveti. Hutten sem támadta meg a vallást magában véve, csak a klérust, de a nép nem tudta e kettőt elválasztani. A pogány köznép, mely a vallás bölcsészeti felfogásához nem emelkedhetett fel, a hitetlenségnek esett áldozatúl. S evvel karöltve járt az erkölcsi siilytulés. A műveltebbeket tan önérzetük vagy ^ becsvágyuk tarthatá vissza a durva bűnöktől, bárha ezt sem állít,-, hatni oly mereven, de a nép kihágásainak misem állhatta Htját. Seneca,