Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)
1887-04-01 / 4. szám
82 Oh atyám, ha egykor én is megfutottam Pályámat e földön s itt hagyom tövisét, S ítéletre hívé szavadat meghallja Lelkem s vissza hagyni készül porhüvelyét —, Add, hogy mint szent fiad igaz követője Fejezzem hé küzdelemteljes éltemet, S igy imádkozhassak: „Fogadj hajlékodba Atyám! mert mindenem már „Elvégeztetett!“ Holéczy Zsigmond. A három zsidó szekta. Irta Kováts István (lébeni). II. Miután már a fariseusok szektáját megismertük, miután láttuk, hogy azoknak függetlenségi vágyuk fanatismussá, vallásosságuk álszenteskedéssé, képmutatássá fajult: könnyű lesz megértenünk a szad- duceusok szektáját, mint a kik úgy a tanban, mint a gyakorlati életben a fariseusoknak ellenei, ellenlábasai voltak. Ok elvetették a fari- seusoknak leglényegesebb tanait, azok álszenteskedése helyett jellemzi őket a vallási közöny, fanatismusok helyett a fatalismus, a viszonyokkal való megalkuvás, a békés, egyhangú élet. Bár a fariseismusban sok tévedés volt és így a szekta reformálása nagyon is kívánatosnak látszott, de az olyan egyoldalú, romboló reformálást, minőt a szadduceusok létesítettek, feltétlenül el kell vetnünk, mert a szadduceusokban hiányzott a józan vallásos érzés, mely a fariseusok tévtanait el tudta volna választani a helyesektől. A szekta keletkezéséről Josefus tudósít bennünket; szerinte Antigonus Sacbo a harmadik században Kr. e. főkép az erényes életre buzdította tanítványait, de lelkökre kötötte, hogy azért ne legyenek gőgösök, mint a fariseusok, mert erényes életök miatt még nem követelhetnek jutalmat Istentől. Tanítványai azonban, nevezetesen Szádok és Baitbios, Sachó- nak ezen magasztos tanát félreértették és azt tanították, hogy sem Istentől jövő jutalom, sem általában túlvilági élet nincs. Ezen tant azután Szádok követői, kik magukat szadduceusoknß,k nevezték, tovább fejtették ily érzéki felfogásban, és így jöttek oly éles ellentétbe a fariseusokkal. THEOLOGI A.
