Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)
1887-04-01 / 4. szám
M Igen éles ellentétbe jött ez a két szekta annak daczára, hogy úgy a farizeusok, mint a szaddueeusok elismerték hitük tartalmára nézve a szent írást kánonul, mely tény nagyon jellemző mindkét fél irásmpgyarázatára. Így azután nem tudjuk megmagyarázni, miként tagadhatták a szadduceuSok az irás alapján a léfek, a túlvilági élet léteiét és csak sejtjük, miként tagadhatták az angyalok léteiét. (Ap. rs., 23.) Az angyalokról ugyanis azt állították, hogy az nangyala-szó csak képies kifejezés és ez alatt „visió“-t kell értenünk, a mely által a merev deismus álláspontján gondolt Isten az emberekkel közli akaratját! Ezen állítások azonban nem világos, mert nem tudjuk, vájjon közvetlenül Istentől származottnak hitték-e akaratjának ily módon való kinyilvánítását, a mi a deistikus világnézettel ellenkezik, vagy más személyek által közvetítettnek, a mi földöntúli lények, angyalok felvételét teszi szükségessé. A szaddueeusok ezen tanukban tehát nagyon következetlenek. Általában a következetesség, a logika nem valami erős oldaluk. Ha valamit érzékeikkel fel nem foghattak, lett légyen l>ár ez a szent Írásban, a helyett hogy azt behatóbban vizsgálták volna;, annak igazságát egyszerűen kétségbe vonták, tagadták. Ez mindenesetre kényelmes eljárás, de komoly, tudományos férfihoz nem illő. Ily férfiatlan kényelemszeretet jellemzi a szaddueeusok politikáját is, a mely szintén a legmerevebb ellentétben állott a fariseusokéval. Míg ugyanis ezeknek függetlenségi vágyuk a fanatismusig, addig azoknak béke- és kényelemszeretetük a hazaárulásig fokozódott, mert mi másnak nevezhetnek a szadduceusoknak szabadságot feláldozó politikai 'közönyét? E tekintetben igen hasonlítanak a modern világpolgárokhoz, kik szintén azt az elvet vallják: rubi bene, ibi patria.“ Természetes, hogy a fariseusok által egészen igás irányban befolyásolt pép ezen elvvel sohasem tudott megbarátkozni. A nép mindig gyűlölettel fordult el a szadduceusoktól, s ez a körülmény is ösztönözte őket az idegen uralom támogatására, a melyben legnagyobb támaszukat reményiették. Az az egy dicséretükre válik a szadduceusoknak, hogy aljas eszközökkel, hízelgéssel, képmutatással nem hajhásztak népszerűséget, mint a fariseusok. Világos végre, hogy ily kényelemszerető egyéneknek erkölcstanuk sem volt szigorú. Josefus szerint szívtelen, rideg, barátságtalan emberek; kik mindenben, minden módon csak saját hasznukat keresték. A szaddueeusok, mivel a néptől elkülönítve éltek, Krisztussal sem igen érintkeztek, szellemi tanait nem értették meg. Az egész új
