Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)

1887-03-01 / 3. szám

ezredév fájó bánatát, egy ezredév reményét, Örömét, győzelmét hallod e hatalmas hangokban, és sirni fogsz, mint egy gyermek. — Kinek énekelnek? — A magyarok Istenének! A szabadság Istenének, ki egy ezredéven át őrizte hű népét, s el nem hagyja, míg népek lesznek e földön.

így volt ez ama nagy napon is. — De a szót tett is követte. — Mindenekelőtt keresztül vitte a fellelkesült nép a 12 pont elsejét, a sajtószabadságot. — A Länderer és Heckenast féle nyomda elé vonulva követelte a végrehajtást. A nyomdatulajdonos engedett és egy óra múlva napvilágot láttak a szabadsajtó első termékei: „a 12 pont“ és a „Nemzeti dal“ és sok ezer példányban szétosztattak. Volt az öröm, mikor kiki szivéhez szoríthatta a szabad akarat emez első- szülÖtteit.

Ezalatt zászlódiszt öltött az egész város. Büszkén lengett alá a trikolor a tarka szőnyegek és rögtönzött füzérek szinpompája közül. Alant örömittas tömeg, vállain nemzeti kokárdával. — A 12 pontot csakhamar elfogadta a városi tanács is, és ezzel a győzelem teljes volt.

* Délután ismét egy megható jelenet fűződött az eddigiekhez. — A nép felment a várba, és Zichy Ferencz gróf helytartósági elnök beleegyezésével kiszabadította a szabad szellem és szabad szónak egy börtönben sinlődő bajnokát: Tánosis Mihályt. Diadalmenet volt az, a mellyel a nép a kiszabadult bajnokot a várból alákisérte. Kivilágított utczákon, fáklyák ezrével haladt a díszes menet a városháztérre, melyet aznap a szabadság terének kereszteltek.

Méltó befejezése volt a napnak az est. A nemzeti színművészet csarnokában Bánkbánt adták elő. A művészek nemzeti kokárdával ékesen jelentek meg a színpadon. — A zenekar a „Rákóczy indulót“ és a „Marseillest“ játssza, Egressy elszavalja Petőfi Nemzeti dalát, majd az összes személyzet Vörösmarty „Szózatát“ énekli el. A lelkesedés viharra leirhatlan.

így mult el a nagy nap. így csinál a magyar forradalmat. Lelkesedik, tesz, de nem tör, nem zúz, nem ont vért, ha nem kényszerítik. — Ez a nemes vonás különbözteti meg Budapest márcziusi napját a berlini, bécsi és párisi napoktól.

Másnap az ünnep folytatást ért. Diszmenetek járták be az ut- czákat, melyek külsejükhöz méltó neveket kaptak. A következő napokon megalakult a nemzetőrség, Bécsbe pedig egy impozáns küldöttség menesztetett, hogy terjessze fel O Felségének a 12 pontot. Végül pedig nagy „Te deum“ tartatott.

így folytak le a márcziusi napok Budapesten. Ezután már csak kevés mondani valónk van. A pozsonyi és budapesti események