Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)
1887-03-01 / 3. szám
76 voltak a virág. A mi azután Becsben történt, az márcsak e virágok gyümölcse volt. A jó b é c sie k örömrivalgással fogadták a magyar küldöttséget. Hisz aznap kapták meg a drága szabadságot, s jól tudták, hogy a szót, mely ó'ket tettre készteté, a Lajtán túlról kapták, tehát hálásak is voltak. A Kamarilla huzavonája daczára a hazáját és népét igazán szerető István nádor férfias közbelépésére 0 Felsége megadta a felirat kívánságait. — Batthyányi lett a miniszterelnök. — A küldöttség győzelemhírrel tért vissza Pozsonyba. Pozsonyban, Budapesten, az egész országban ünnep volt, csak az országgyűlésen nem. Azaz hogy ott is. A rendek a hazáért való szent munkálkodás ünnepét ülték. — Lázas sietséggel kidolgozták az alkotmányt, a korszakalkotó 1848-iki törvényeket, melyek április 11-én szentesítést nyertek. És ezzel megindult a szabad, alkotmányos élet aranykora. Végig tekintettünk, a mennyire a perczek rövidsége engedé, a nagy idők és nagy emberek sorozatán. Megtanulhattuk, hogy ha egy nemzet nem akar az élő halottak sorába költözni, mindenekelőtt öntudattal kell bírnia. Azután pedig bírnia kell az ideált, a minden népek és nemzetek ideálját, a nemzeti szabadság ideálját. Azután e központ körül kell csoportosítania czéljait, eszközeit és hozzá kell fogni a rendszeres munkához, küzdelemhez, melyben sem hiúságnak, sem aljas anyagi érdeknek közrejátszani nem szabad, hanem csak az önzetlen hazaszeretetnek. Megtanulhattuk, hogy addig, mig egy nemzet tagjai a czélra nézve teljesen egyet nem értenek, addig a törekvést siker nem koronázza; de megtanulhattuk azt is, hogy az igaz ügy híveinek, ha számuk még oly csekély is és az ellenállás bármily nagy is, csüggedni nem szabad, hanem tántorítlanul kell haladni előre, és szolgálni kinek lanttal, kinek tollal, kinek-kinek, a mint Isten tudnia engedte, de szolgálni mindig, ha kell vagyonnal és élettel is, mert hősnek nincs akadály! Ebben fekszik a márcziusi fényes napok jelentősége. * * Félrelebbentsem-e a fátyolt ama sötét napokról, melyek ezután következtek? Elmondjam-e, hogy a hálátlan gyermekek orvul hogyan rohanták meg az édes jó anyát, ki ezer évig táplálta őket lélekben és testben, és kit, ó az ég ne adja, ha elveszítenének, és mostoha anya kezére kerülnének, tudom sírva emlegetnének az ostorcsapás alatt!? Elmondjam-e, hogy a reactio, midőn látja, hogy a tűzzel, rablással és gyilokkal fizető hálátlan gyermekek már-már megvannak zabolázva, pokoli hatalmának teljességét zúdítja a szabadság ifjú nem
