Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)
1887-02-01 / 2. szám
42 e világnak urai ellen, az élet sötétségének vezérei ellen, a lelki gonoszságok ellen. Annakokáért vegyétek fel az Istennek minden fegyverét, hogy ellene állhassatok e veszedelmes időben és mindeneket elvégezvén, megállhassatok.“ — És az örök hálára méltó elődök, kik 300 év óta egymásután úgy következtek, mint a láncznak egymásba foglalt szemei, mindeneket elvégeztek és megállották! Főiskolánknak nemcsak alapját vetették meg, hanem azt folytonosan építették is, s építették nemcsak porladozó kövekből, hanem a tudománynak, a szellemnek és az isteni igazságnak kincseiből annyira, hogy ez intézetre akkor, azóta és minden időben büszke lehetett nemcsak a pozsonyi evang. egyház, mint annak ápoló édes anyja, hanem az egész ország, a melynek Kárpátoktól Adriáig vonuló minden részéből jöttek és jönnek tudomány és vallásismeret után sóvárgó fiai. Az intézetnek ezen országra szólló kihatását megalapították, a mindig kitűnő tanférfiak mellett, azon nagymérvű kegyes alapítványok, melyeknél fogva itt nemcsak a gazdagok elégíthették és elégíthetik ki lelkűknek tudomány utáni szomját, hanem azon korlátolt anyagi viszonyok között sínlődők is, a kik előtt a múzsák temploma örökre zárva, a felsőbb tudomány és műveltség pólcza mindig elérhetetlen maradott volna, ha — mint mondám — a boldog emlékezetű alapítók, kiknek nagy sorából legyen szabad csak egyeseket említenem, a b. Zay- és b. Jeszenák-család, Skarieza Gábor, Róth-Teleky Johanna grófnő és más folytonosan segítő kegyesek nem cselekszik azt, hogy gazdag alapítványaikkal hozzáférhetővé tegyék az elérhetetlent, s élvezhetővé a meggyújtott világosságot. — Hála, örök hála nekik! — Ez alkalommal azonban nem lehet csak az elmúlt időknek jeleseinél merengeni, s irántuk a kegyeletes hála adóját leróvni, hanem nem kisebb öröm és hálaérzettel kel[, hogy megemlékezzünk a jelen időknek azon jeleseiről is, a kik az elődök nemes példáján lelkesülve, s a kor követelményeit megértve, a múltnak rájok szállt örökségét nemcsak élvezni, hanem tovább gyarapítani, ez intézetet nemcsak régi fénye és áldásos munkájában megtartani, hanem azt fejleszteni és tágítani is igyekeztek. Erdődy gróf Pálffy János 0 nagyméltósága, a tudományos és jótékony intézeteknek nagylelkű és bőkezű pártfogója s dicső példáját követő Zsedényi Ede és Reischel Károly voltak azon férfiak, kik értesülve arról, hogy a theologiai akadémia leginkább az alapítványok hiányos volta miatt késik, nagyszerű alapítványaikkal lehetővé tették, hogy a rég óhajtott nagy czél egyesített erőkkel eléretett, s a magyarhoni egyetemes evang. egyház theolog. akadémiája megnyílt. S kigyúlt vele nemcsak a pozsonyi evang. egy-