Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)
1887-02-01 / 2. szám
38 kötelesség legmélyebb alapját, felülemel a puszta kötelesség álláspontján a vallásos szabadság légkörébe. Rendeltetésének betöltése gyönyörrel jár, midőn az atya akaratját teljesíti, önmagát elégíti ki, noha az atyától függ, bensőleg teljesen szabad. Miután a cselekvés tere a természeti, társadalmi világ, átalakitólag fog hatni ezekre is, midőn rendeltetése megvalósitásában munkál. A maga eszményi tökéletességére fog jutni úgy a szellemi, mint az anyagi világ és e tökéletes világot nevezi az irás Isten országának. Isten országa a legfőbb jó, a legfőbb czél, mely mint a világosság s igazság, szabadság s szeretet országa az összes javakat magában foglalja. A legfőbb jó -szeretete a teremtett dolgok szeretetét, mert ezek is Isten országához tartoznak, nem csak ki nem zárja, hanem egyenesen megköveteli. A legfőbb jó után való törekvés eszközöl, előmozdít, nemesit minden földi jót. A legfőbb jó után való törekvés enyhíti az élet nyomorait, a pauperismust, mely a szellemi élet fejlődésének egyik főgátolója, megszünteti. A legfőbb jó után való törekvés a szegénység gyökerére hat, mert kiirtja a bűnt, mely minden nyomornak alapoka. Az Isten- fiúság tudata öntiszteletet szül, mely megóvja az embert attól, hogy szenvedélyeinek rabságában az állatok közé süiyedjén. A kereszténység erkölcsi elve: „törekedjél Isten iránti hálás fiúi szeretetből Isten országának teljes megvalósítására“ kizárja a bűnt. A hol a bűn megszűnt, ott az anyagi jólét csakhamar emelkedni fog. Emelkedni fog az anyagi jólét különösen az által, hogy a legfőbb jó, mely magában foglalja úgy az anyagi, mint a szellemi javakat, megszünteti azon dualistikus nézetet, hogy anyag és szellem kizárják egymást. Elénk állítja az öntudatos szellem életének s az érzéki természetvilágnak folytonos kölcsönhatási viszonyát. A szellem az érzéki által korlátol- tatik ugyan, de egyszersmind gazdagíttatik is általa s viszont az érzéki a szellem tartalmának kifejezőjévé tétetvén, megdicsőül. Helytelen azon nézet, hogy az érzékiség a szellemnek absolut korlátja. Az érzéki világnak is hozzá kell járulnia Isten országának megvalósításához. Összes földi javait úgy fogja tekinteni az ember, mint Isten adományait, melyek eszközül adattak neki egyedül a jó megvalósítására. Nem veti el magától tán a vele járó esetleges kisértések miatt, nem lesz világkerülővé, sem a világtól való megszabadulás után nem sóvárog, hanem folytonos tevékeny érintkezésben marad, a világgal dolgozni, küzdeni fog s a kevésben is hű marad! De természetesen lemondani is tud mindenéről, javait megosztja szűkölködő társaival mint az, kinek nem volt, hova fejét hajtsa,. Ott, hol nagy a szükség, törvényes intézkedés ritkán vezet czélhoz, a gazdagok fényűzése is
