Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)

1887-02-01 / 2. szám

csak ideig-óráig segíthet a bajon, sőt súlyosbíthatja is, a mennyiben a szegények szamát e gazdagok tönkrejutásával csak szaporítja. - A nyomor enyhítését igazán csak a szeretet, a kiinyörületesség forrása mozdíthatja'elő, met}' önként nyílik meg azon tudat folytán, hogy Isten tini vagyunk mindnyájan, hogy egymás iránt testvéri szeretettel kell viselkednünk. így a vagyonszerzés, hogy a szeretet törvényeit teljesíthessük, hogy a természetvilágot szellemünk hatalma alá hajtva, a legfőbb jót, Isten országát minél előbb megvalósíthassuk, kötelességgé lesz, de természetesen csak annak legnemesebb módja, a munka által. A legfőbb jó megnemesíti, megszentesíti, a erkölcsi értéket ad annak munkát, mi a pogány világban megvetés tárgya volt, s azért csak rabszolgák végezték, kik csak egyszerű eszközöknek, dolgoknak tartattak. Az Istenfiűeág visszatart ettől, felébresztvén bénnünk. a szegélyes becs, méltóság s szabadság érzetét, elismerteti velünk mások méltóságát s szabadságát is; megvalósítja a szabadság, egyenlőség, testvériség nagy eszméit, arra tanítván, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk, — hogy minden embernek egyenlő lényege s rendeltetése van, s hogy embertársainkkal közösségben kell a legfőbb c£élt megvalósítanunk. Ez vissza fog tartani attól, hogy a szerényebb műkörben működő embereket lenézzük, sőt mint Isten országának egyik munkását ép oly nagyra becsüljük, mint a nagy körben működőt s buzdítva mindig segítségére leszünk. S ők, kiket eddig az álszégyenérzet tán visszatartott némileg a munkától, most kettőzött buzgósággal fognak hozzá.

A legfőbb jó, ha a testi, természeti, társadalmi életet így megnemesíti, mennyivel inkább fogja megdicsőíteni a szellemi”* életet. Az Isten országa, mint legfőbb jó után való törekvés, kötelességgé teszi az egyetemes műveltség elsajátítására irányuló törekvést. — Miután mindenki önerejéből ezt meg nőm szerezheti, a szeretet, a legtöbb jónak szeretete, kötelességünkké teszi a szellemi javak közlését embertársainkkal. De az általános műveltség csak akkor fog nemesítőleg, emelőleg hatni a szellemi életre, ha alapja vallás-erkölcsi. Legyen valaki még oly nagy tudós, még oly nagy művész, ha tudományának, művészetének valláserkölcsi alapja nincs, csak csillogó fénye van, mely hidegen hagy 8 inkább kárára van az emberiségnek, * mint hasznára. Egyedül Isten országának megvalósítására irányuló törekvés adja meg az értelem világának az ő valódi fényét, az érzelem világának az ő valódi melegét s tisztaságát; megóv a világi bölcsességben való elbizakodottságtól, alacsony érzéki gyönyöröktől s tétlen merengéstől. Az akaratra is nemesítőleg, lelkesítőleg hat. Az ember minden igyekezetét Jsten országának felépítésére fogja fordítani. Ezt természete-