Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)

1887-02-01 / 2. szám

jóra; 3) ismét három kérésre, melyek a gonosznak tőlünk való eltávolítására vonatkoznak.

Az átmenet a bevezetésből az ima második főrészére körülbelül

• •

e gondolatokon alapul: Miután a mi atyánk vagy, s mi fel vagyunk jogosítva te hozzád, mint szeretett atyánkhoz fordulni, 9 mivel csak te vagy képes minden kérésünket teljesíteni: Kérünk téged kéréseink meghallgatására.

9űytaO\h''Uo lópyniiá anvM Szenteltessék meg a te neved“; Szenteltessék meg a te neved az emberek által. — örouo, név, .Isten“ helyett áll, a mennyiben egy bizonyos dolognak vagy személynek neve annak fogalmát fejezi ki és helyettesíti. Az egész kifejezés alatt 'tehát nem érthetjük csak azt, hogy ne éljünk vissza Isten szent nevével, hanem*értenünk kell ezalatt Isten egész lényegét, tehát magasztos tulajdonságait: bölcsességét, 'igazságát, hatalmát, szeretetét egyaránt. — Az egész kérésnek értelme tehát: vezess minket, hogy igazán megismerhessünk, igazán imádhassunk téged, a hogy ezen helyes megismerésről tanúságot tegyenek tetteink és szavaink mindenha. (Folytatás következik )

A legfőbb jó és hatása.

Irta: Ilaffner Vilmos.- (Vége.)

A legfőbb jó nem állhat az emberi természet csak egy bizonyos tényezőjének, hanem az egész életnek eszményi tökéletességében s ezt lényegének teljes tökélyre jutásában éri el. Mi az ember lényege? Az ember, a mint öntudatra emelkedik, tudatára jön magasabb rendeltetésének, de egyszersmind tudatára tökéletlenségének, a világ által való korlátoltságának, gyengeségének. Keres oly lényt, ki felette áll a világnak, kivel egyesülve elérheti rendeltetését, kivel való egységben tökéletes, erős, szabad lesz, 9 ez a lény az Isten. Az ember viszonyba jut Istennel. Ezen viszony azon különös sajátsága, mely által minden más lénytől különbözik, ez képezi lényegét Az ember lényegénél fogva vallásos lény. Az embernek Istenhez való viszonyát legtökéletesebben fejezi ki az irás az „Istenfiúság“ elnevezésével. Isten íiaivá kell lennünk, ő hozzá hasonlóknak. 'Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei atyátok tökéletes.“ Ezen czél elérése szabad cselekedeteink eredménye, ki nem éri el, annak önmagát kell hibáztatnia. Azon rendeltetés, hogy Istenhez hasonló legyen az ember, ennek lényegéből folyik. Semmi olyant nem kíván, mi lényegével ellenkeznék, hanem olyant, mi tulajdon.életczéljának megfelel, tulajdon legmélyebb vagyait kielégíti. Az Istenfiúság eszméje veti meg az erkölcsi