Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)
1887-02-01 / 2. szám
31 zadokban igen sok hymniis költését tulajdonították neki, minden bizonynyal csak kevés ered egyenesen ő tőle. Augustinus azokból harmat említ, u. m. „Aeterne rerum conditor.“ „Jam surgit hoia tér* tia,“ és „Deus creator omnium“ esi mű énekeket. Mindezek rhythmi- kailag nagyon szabályszerűen vannak alkotva. I. vagy nagy Gergely római püspök és egyházi atya Rómában énekiskolát alapított, a melyben néha ő maga is tanított s oktatást adott az egyházi énekből, s innen terjedt el ezen nj éneklésmód oly annyira, hogy nem sokára az egész nyugati kér. egyház közkincsévé vált, s ily módon általánosan elterjedt templomi ének keletkezett. A responsoriumok, collecták, antiphonák s általában a csereénekek ettől fogva egészen a mai napig fenntartották magokat. Gergelynek ezen u. n. „cantus planus gregoriánus4 énekrendszeréből fejlődött ki az összes róra. katho- likus templomi ének a maga fenségében és nagyszerűségében. Gergely énekeseket is küldött ki, hogy azok által „Antiphonarium"-át, a melyben ő ezen énekeket sajátkezűleg gyűjtötte össze, elterjeszthesse. .Az utána következő pápák alatt minden kolostor mellé egyszersmind énekiskola is alapíttatott és rendeztetett be. Németországban a németek apostola, Bonifacius mainzi érsek, alapította a legelső ének- * iskolát Fuldában, később Eichstädt és Würzburgban. Nagy fi írre és jelentőségre emelkedtek e tekintetben a st.-galleni és rcichenaui kolostorok. Notker ßalbulus st.-galleni szerzetes nagy érdemeket szerzett magának ezen egyházi énekek továbbfejlesztése körül, és még mai nap is öt ének van ő tőle használatban a róm. kath. egyházban, u. nj. a „Veni S. Spiritus,“ „Lauda Sion,“ „Stabat mater,“ „Victimae pasehali laudes“ és „Dies irae.“ A hymnusok az első századokban csupán egy hangon voltak feltéve, a további fejlesztés kezdeményezése e tekintetben Húg bald érdeme. Hugbald Handriai szerzetes már több hangra tette fel ezen hymnusokat. A kótairás, vagy kottá- zás körül kiváló érdemeket szerzett magának Arezzói Guido (Guido Aretinus) benezés a pomposai kolostorban, a ki éneklésmódja által egyszersmind a zenei gyakorlatnak is egységesebb irányt adott. Kitűnő zeneszerzők, a kik az egyházi zene fejlődésére nagy mértékben befolytak, a következők: Dufay.Vilmos németalföldi zenész, a ki a pápai zenekarban énekesi minőségben működött s a kiben a „Canon,“ az egyházi zene egyik ága kitűnő művelőre talált; Ockenheim János, kiben az akkori idő elméleti és gyakorlati zenei tudománya összpontosult, — a ki a németalföldi zeneiskola megalapítója, hálás korától a „zene fejedelme“ büszke czimét nyerte; Jasquin de Prés (Jodocus Pratensis) Ockenheim iskolájában és az ő vezetése alatt nyerte zenei kiképeztetését, — később a pápai zenekarban és
