Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)

1887-07-01 / 6-7. szám

148

tettben való nyilvánulása tesz tanúbizonyságot arról, ha vájjon ember-e az ember, s nem ingadozó nád-e, mit egy szélfuvallat majd ide, majd oda fordíthat. Jellem mintegy az ember cselekvésének ama mérlege, a melynek súlyos vagy könnyű voltából következtetéseket vonhatunk arra nézve, vájjon mi lakozik a bensőben ? S valamint áll ama tétel, hogy minden okozatnak kell, hogy meglegyen a maga szükségszerű oka, ép oly bizonyossággal s szükségszerűséggel fogják eredményezni minden egyes egyén cselekedetei a következtetések ama lánczolatát, miket annak jellemminőségére, szóval egész bennsejére vonunk. S ez igen természetes is. Gyümölcséről ismerjük meg a fát, tettekből s külső megjelenésből következtetünk az ember jellemére s egész bennső lényegére.

így állván a dolog, mi természetesebb, mint az, hogy a valóban nemesre törekvő egyén egyik főczélja mindig a minél tökéletesebb jellemesség felé való törekvés volt és leszen.

S kell is, hogy ez legyen ama magasztos czél, mely szüntelen lebegjen kinek-kinek szeme előtt, mert a jellem egész benső valónkkal oly annyira összeforrott, hogy annak tiszta birtoka nélkül úgyszólván lényegnélküliekké, szellemi halottakká válunk, minél tökéletesebb birtokában pedig mindinkább megközelítjük emberi méltóságunk tökélyét, mit az isteni gondviselés számunkra legszebb elérendő czélul tűzött ki.

Azonban, ha valamire szert akarok tenni, erre nézve nem elég, hogy tudjam s érezzem annak szükségszerűségét, de az elérendőnek tiszta s hamisítatlan fogalmával is kell bírnom. Jellemesség felé törekedni, a nélkül, hogy a jellem fogalmát bírnám, lehetetlen, s mindenek fölött keresztyénnek lenni, keresztyénileg élni akarni, anélkül, hogy a kér. erkölcsi jellem, mint igaz jellem s egyik legfőbb elérendő javam lebegne szüntelen szemem előtt, merő illusió. Nekem tehát, ha Krisztus tana igaz követőjének akarok neveztetni, ezen speciálisán keresztyén erkölcsi jellem elsajátítása felé kell törekednem s hogy feléje törekedhessem is, annak mibenléte fölött elmélkednem, hogy így az a jellem, a mely hitem szerint a legmaradandóbb és legtisztább, gondolkozásom szerint is azzá váljék.

Jelen sorok feladata tehát a kér. erkölcsi jellemmel foglalkozni, adván előbb, habár futólagosán is, egy-két nézetet a jellem és fogalma felől.

Miben áll a jellem?

A közönséges életnézlet e tekintetben különféle meghatározásokat nyújt. Helyén valónak találjuk itt mindjárt első sorban megemlíteni azok nézetét, kik hivatkozván a szokásnak lényünk egészére