Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)

1887-01-01 / 1. szám

12

gyakorlatok vagy parancsolatok teljesítésében áll, hanem csak is az egyes ember bennsejének műve. Mármost, okozatot—tudvalevőleg — csak az által lehet elmozdítani, hogy ha annak oka ismeretes és mint ilyen megszüntethető'. A baj csak a létből származik, a lét pedig a bűnből, mely abban áll, hogy az egyes, ámbár lényegében semmis, mégis valaminek látszani akar. A baj és a bűn tehát csak akkor enyészhetik el, vagy — a mi egyre megy — a megváltás csak akkor lehetséges, ha az egyes semmisségének tudatában felhágy avval, valami lenni akarni s elmerül a nagy semmibe, a Nirwánaba.

Ebből világosan kitűnik, hogy a buddhismus nem egyébb mint utolsó consequentiája a brahmanismusnak, a melyből úgyis történetileg fejlődött.

A brahmanismusban a Brahma, az absolutum; Isten, a szó legszorosabb értelmében minden mindenben, úgy hogy kivüle semmi és senki sem létezik. A mi pedig mégis úgy tűnik fel mintha létezne, ez tulajdonképen csak látszat, illusio. Maga a világ sem létezik valósággal s nem egyébb, mint Istennek kínos álma. — Ez tiszta akosmismus.

A buddhismus már most, mint mindenütt, úgy itt is, megvonja az utolsó consequentiát, a mennyiben a világ semmis voltából egészen helyesen egy szintoly semmis absolutumra következtet, azaz : a brahman akosmismust absolut illusionalismussá alakítja át. — Ezen metaphysikai átalakítás kitűnik még a buddhismus soteriologiájából is, a mely ugyan szinte megváltást czéloz, de egészen más eszközökkel, mint a brahmanismus. Közös mindkettőben a megváltás elve és czélja. — Csakhogy a brahmanismusban a megváltás — az egyálta- lánosba, Brahmaba, való elmerülés — még positiv kedvérzettel járónak gondoltatik, mig a buddhismusban a Nirwana csakis megszabadít a fájdalomtól, de kedvérzettel nem jár. A Nirwana tehát, mint állapot, az emberre nézve nem egyéb, mint restitutio in integrum, vagyis, az embert egyensúlyba hozza lényegével, mely egyúttal a világ lényege is, t. i. a semmivel.1) Innen érthető, hogy a Nirwánaba való eljutásnak fogalma korántsem esik össze a testi halállal, hanem körülbelül azon állapotnak metaphorikus megjelölése, mit mi indiíferentis- musnak szoktunk nevezni.

így tehát a buddhismusban a semmi az, a mely nem csak az illu- sorikus világ alapja, hanem egyáltalán a vallásos processusnak — a megváltásnak — objactuma is. — Azaz: a buddhismusban a semmi artnyit jelent, mint a phdlosophiában az absolu*) Gf. H. Kern, Der Buddhismus u. seine Geschichte in Indien. I. Pag. 4G2. s kk. ’és 0. Pfleiderer, Die Religion, ihr Wesen u. ihre Geschichte. II. Pag. 222.

4