Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)
1887-01-01 / 1. szám
IS tum, a vallásban pedig az Isten A buddhi81®®8 következőleg nem azon értelemben atheisraus, bog}’ Istent, azaz a vallásos viszony objectuinát tagadná, hanem csak úgy, hogy „az alpha privativumot Istennek declarálja.u') . De ezen merően negativ isteneszme mellett találkozunk a buddhis- musban még egy, oly gondolattal is, a mely átmenetül szolgálhat egy positiv isteneszmére. — Ezen gondolat az ú. n. erkölcsi világrend, a Dharma.*) A buddhisinus felfogása szerint ugyauis mindazok, a kik erkölcsi hiányuk miatt nem érték el a Nirwánat, haláluk után kénytelenek, újra a Sansaraban (a világban) bűnhődni, mig utóvégre ők is* a Nirwánaba jutnak. Az új létforma mindig az felőbbi élet bűn- súlyától függ, úgy hogy az erkölcsi minőség jóformán oka a létnek általában. Ezen felvételből okvetetleuül következik, hogy létezzen egy örök törvény, mely örök igazság szerint szabjon búnhödést vagy büntetést a bűnösökre. — Ezen örök törvény, az erkölcsi világrend — ti buddhismus nagy, de üdvös inconsequentiája. Inconsecjuentiának pedig azért nevezem, mert határozott ellentétben áll a buddhismus előbb közölt metaphyeikai és ismeretelméleti alapjával, az absolut illusiona- lismussal. Mig ottan ki lett mutatva, hogy a semmi a maga valótlan állapotában (azaz: az illusio) a világ, addig itten egyszerro arról értesülünk, hogy a létnek (a Sansaranak) alapja egyeV egyed ül a tünemények mögött subsistáló erkölcsi törvény, még pedig nemcsak az emberek, mint xai’ é;vx1,1' erkölcsi lények létének, hanem általában a világnak is. Ez utóbbi főleg azon tanból tűnik ki, mely szerint a világok egymásutánjában az új világ léte és mivolta mindig az előbbi világ erkölcsi állapotától függ. A buddhismus ezen tana szerint tehát a physikai az erkölcsi által meghatározottnak gondoltatik; s a bharma in ultima analysi nem csak a szoros értelemben vett erkölcsi, hanem egyszersmind a természeti rendis, egyszóval a világrend. Világos, hogy ezen felvételből már most szorosan következik az is, hogy a Dharma nem valami negativ (mint a Nirwána), hanem positiv. Mert arra, hogy a törvény magát érvényesítse az illusióval izémben, sőt hogy az illusiót az által szolgálatba kényszerítse, hogy képzettartalmával tölti el, — erre csak egy önálló positiv erő képes.'1) A világalkotó s kormányzó Dharma ennélfogva az egyedüli positiv állag a buddhismusban, mely épen mint ilyen positiv állag a mi istenesz- raénkhez már sokkal közelebb áll, mint a puszta, rideg semmi. ') K. v. Jlartmann, Die Religion des Geistes. Pag. 5. II. .Kern,-Der Buddhismus u. seine Geschichte in Indien. I. rag. 357. 3) K. v. Hartmann, Das rclig. Bewusstsein der Menschheit, Pag. 315.
