Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)

1887-07-01 / 6-7. szám

hogy azok, kik ez érvet felhozzák, kevés ismeretet mutatnak azon tekintetben, hogy mily rövid idő szükséges ahhoz, hogy nemcsak homályos és ismeretlen, hanem nyilvános és köztudomású tények is a tradíció által új fordulatot s csodás színezetet nyerjenek, ha a kedélyek ehhez kellőleg hangolva vannak. Herodot mondja, (1, 95) hogy az ő idejében, tehát mintegy 70 évvel Cyrus halála után, számos csudás elbeszélés élt a nép száján Cyrus felől; sőt a második perzsa háború után mintegy 30 évvel már oly mythosokat említ, melyek szerint e háborúban Delphi városát a barbárok elől földrengés és h&rczoló herosok mentették meg, (8, 37 s köv.) hogy az akropolisban létezett s a perzsáktól felgyújtott szent olajfa egy éjjen át mintegy rőfnyi magasságú csemetét hajtott (8, 55) stb.

Végül Paulusnak azon érvére, hogy képzelhetlen, hogy magában Palaestinában, hol még éltek ez események szem- és fültanúi, keletkeztek volna ily mondák s mondagyüjtemények Jézusról, megjegyzi, hogy ha meg is engedjük, hogy e mondák mind Palaestinában kelet keztek, ki fogja mondani, hogy ez épen azon helyeken történt, hol Jézus legtovább tartózkodott, hol tehát az ő valódi élettörténete ismeretes volt? A mi pedig a szem- és fültanúkat illeti, azoknak — mondja Strauss — a mennyiben alattuk az apostolok értendők, — valódi mindenütt jelen valóságot kellene tulajdonítanunk, ha nekik mindenütt jelen kellett volna lenniök, a hol Jézus felől mondák keletkeztek, hogy azokat kiirthassák; oly szemtanúk azonban, kik Jézust folyton nem kisérték, hanem csak egyszer-másszor voltak vele, hézagos ismereteiket Jézus felől mythikus képzetek által voltak kénytelenek kiegészíteni.

A mythikus elmélet eddig felhozott harczosai azonban a mythos fogalmát nem az összes evangyéliomi elbeszélésekre, hanem csak azok egyes részeire alkalmazták. így a már említett Usteri szerint is, ki különben ez elméletnek egyik legkiválóbb bajnoka, csak a Jézus nyilvános fellépéséig terjedő kor vehető mintegy történetelőttinek, melyben tehát mythikus elbeszélések keletkezhettek. Strauss azonban a mythikus elméletet az összes evangyéliomi elbeszélésekre akarja alkalmazni, mert maga Usteri is a kér. János által való megkereszteltetést állítja ugyan oda eme történetelőtti kor határáúl, de mégis úgy ezt, mint a Sátán által való rnegkisértetést is még mythice magyarázza ; ha pedig a mythikus elmélet a kiszabott határon egyrészt átlépett, az első lépés után könnyen teszi meg a másodikat 8 alkalmazni kell a tengeren való járásra, a hal szájában talált pénzre stb. is, úgy hogy a mythikus elem Jézus élettörténetének minden pontjánál előtérbe lép.