Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)

1887-07-01 / 6-7. szám

146

Ha mindezek daczára mégis valaki állítaná, hogy a történeti idő, melybe Jézus nyilvános élete esik, hihetetlenné teszi azt, hogy felőle mythosok képződjenek, annak azt feleli, hogy egy nagy ember körül, kinek nevéhez hozzá még az emberiség életébe mélyen benyúló változások is fűződnek, még a legszárazabb történeti időben is igen korán keletkezik mondaszerű dicsőítésnek inhistorikus köre. Gondoljunk csak — mondja Strauss — egy még fiatal egyházra, mely annál lelkesebben dicsőíti alapítóját, minél váratlanabb s tragicusabb módon lett az életétől megfosztva ; mely el van telve számtalan új eszmével, melyek az egész világ átalakítására hivatvák; egy egyházra, melynek tagjai nagyrészt tudatlan emberek, kik amaz eszméket nem az észnek s fogalmak abstract, hanem egyenként a phantá- siának concrét formája szerint, mint képeket s történeteket sajátíthatták csak el: úgy be kell vallanunk, hogy történnie kellett annak, a mi történt; keletkeznie kellett szent történetek egész sorának, melyek által az általa hozott vagy az ótestámentomból reá átvitt eszméket, mint Jézus életének egyes momentumait emelték érvényre. Jézus életének egyszerű történeti héja, mely szerint ő Názáretben nevelkedett (születését nem említi), kér. Jánostól megkereszteltette magát, tanítványokat gyűjtött, az országban tanítva járt-kelt, mindenütt a fariseismus ellen foglalt állást s a messiási országba hívta az embereket, de végűi a phariseusok irigységének és gyűlöletének áldozatát esett s a keresztfán halt meg, — e héjat a kegyes reflexiók és phantasiaszülte elbeszélések egész serege vette körül, a mennyiben mind amaz eszmék, melyeket az őskeresztyének Jézus felől alkottak, tényékké átalakítva, életébe lettek becsúsztatva. E mythikus díszítéshez az anyag túlnyomó részét az ótestámentom szolgáltatta; Jézusnak, mint legfőbb prófétának életében s tetteiben mindazt egyesítenie s felülmúlnia kellett, a mit a régi próféták az ótestámentom szerint tettek s megéltek; így ő, mint a zsidó vallás megujítója s javítója, semmi tekintetben sem állhatott az első törvényhozó (Mózes) mögött; rajta be kellett teljesednie mindannak, a mi az ótestámentomban a Messiásról meg van jövendölve; ő nem lehetett másféle, nem élhetett máskép, mint a hogy azt a zsidók által a Messiás számára csinált schéma követelte.

Hogy ezen vonásoknak, melyekkel a jövendő Messiást feldíszítették, az elérkezett Messiásra való átvitele alkalmával semmiféle csalás vagy hazugság nem játszott közbe, ezt — úgymond Strauss — a mai korban már nem is kellene megjegyezni. Egy népnek vagy vallási társulatnak mondái valódi alkatrészeik szerint sohasem lehetnek egyes embernek termékei, hanem ama társulat általános indivi-