Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)

1887-07-01 / 6-7. szám

142

mivel III. Henrik ellen a legalábbvaló rágalmakkal élt. Része volt meggyilkolásában is s szerzője elég szemtelen volt még a bitófa alatt

is nyíltan kijelenteni, hogy a király meggyilkolása jogos volt.)

* *

*

íme csak néhány elv s mily undorral fordul el tőlük az ember. Hol van itt erkölcsiségről szó? hol találjuk fel ezekben a kereszténység elkezdőjének s bevégzőjének igéjét avagy abból csak egy jottát is? Tönkre van itt téve minden, mi erkölcsiségnek neveztetik s mim- den van benne, csak nem erkölcsiség. A társadalom corrumpálása volt czéljok, hogy az igy békóba vert társadalmat saját czéljaikra használhassák fel. S föl is használták azt gazdagon. Forgassuk csak végig a történet idevágó lapjait, meggyőződhetünk róla. Nem volt szent előttök társadalom, király, állampolgár, nem még az Isten sem! Megdicsőült Üdvözítőnknek mily sok Istenházából kellett volna kiűznie eme lélekkufárokat, lángostorával! Mintha csak e „szent atyáknak“ tartotta volna Jézusunk Máté VII. részében leirt beszédét! A szálkát akarták kivenni íelebarátjok szeméből, holott a gerenda ott diszlett szeműkben (v. 5.). Juhoknak ruhájokban mentek szét é hamis próféták úgy a királyi palotákba, mint a gunyhók lakóihoz, de belől ragadozó farkasok valának (v. 15.). Béresek valának ők, kik nem gondozák egy jó pásztorhoz illően a rábízott juhokat (János X.); nem legeltették őket jó füvön (Ján. X., 9.) hanem tikkadt, kopár mezőkre vezették őket, hol elpusztulának, — a casuistika kopár mezejére, hol a teljes meghasonlás, lelkiismereti furdalás, kétségbeesés vala osztályrészük. „Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök, de mivelhogy ezt mondjátok: látunk, azért a ti bűnötök megmarad“ (János IX. 41.).

„Azért az ő gyümölcseiről ösmeritek meg őket“ (Máté VII. 20.). Megösmertük őket Uram eléggé, hűtelen sáfároknak bizonyultak. Hála a kor haladásának, mely lassan-lassan kinyitá a világ szemeit s midőn látni kezdének szemtől-szembe, látták be, hogy hova tévédének, a probabilismus elátkozott fügefájához. Már meg van rég száradva, elmúlt ama kor a maga borzalmaival s rémes jeleneteivel és egy jobb jelen derült ege alatt élünk; csak az emlékek, az Írott könyvek szólanak már e kor sötétségéről, most, hála az égnek szabad szellő leng körülöttünk s a kiszabadult lélek röpte méltóságos s a felé törekvő, kinek egy legyen szavára előállt a világosság, a lélek világossága. De — ne bízzuk el njagunkat, mert az ellentét a katholicismus és protestantismus között ma is nagy, talán nagyobb mint valaha, mert a társadalmi viszonyok fluctuatiója, a tudomány vívmányai habár megingatták a kath. védbástyáit s a mienket pedig csak erősíték: mégis ellenségünk szellemi fegyvertáré-