Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)
1887-07-01 / 6-7. szám
» • ♦ I* ’ . » # # » A probabi litas tana mellett a legfontosabb helyet foglalja el „a szándék irányítása4, directio intentionum, mely által, — miként ők mondják — úgy az Istennek, mint az embereknek eleget tudnak- tenni. Az előbb említett elv a szolgákról ugyancsak idevág; mert a szolgának meg van engedve’ hogy urának például segédeszközül szolgáljon valamely bűnös cselekményre, csak ne irányuljon szándéka magára a bűnös cselekvényre hanem arra a haszonra, mely neki osztályrészül jut ezáltal. Ezen elv alapján mentik a casuisták az erőszakoskodásokat, miket az ember elkövet becsületje védelmére, így Lessius (* 1554. f 1623. antwerpeni jezs.) „de ja at itia dt jure“ (II. k. cap. 9. dis. 12. num. 79.) „a kit pofonvágnak, a sértést kardjával is elháríthatja magától, csak ne azon szándékból, hogy boszút álljon, hanem, hogy a meggyaláztatást kikerülje.“ Hurtado de Mendoza: „ha valaki üldözni akar téged, kérheted az Istent, hogy ölje meg őt, ha máskép nem háríthatod el őt magadtól;“ hasonlóan Diana: „a gyermek kivánhatja atyja halálát s örülhet felette, ha ez meghal, nem azonban személyes gyülölségből, de a haszonért, mely néki ezáltal jut!!“ Reginaid: „a hamis tanukat meg szabad ölni, kiket rágalmazónk ellenünk állít.“ Mindeme elvek tiszta probabilitások ugyan, melyeket csak azon esetben lehet követni, ha az államra abból nagyobb kár nem háramlik: mindamellett ha végig lapozzuk a történetet, vajmi sok példákra akadunk, melyek ezen elveket szentesítették. Mily kevésre van itt becsülve az Isten képére teremtett ember, a teremtés koronája; biztosabb élete volna ily elvek mellett a vön- tató baromnak, mint annak, kit a gondviselő minden teremtmények felé helyezett. Drágább annak élete, mint ennek, mert miként Molina (egyik leghíresebb jezsuita Spanyolországban; meghalt 16Q0. Leghíresebb műve „de concordia gratiae et liberi arbitrii“ mely szülte a nagy vitát a dominikánusok s közöttük, melyet V. Pál odázott el; jóllehet egy bullát irt a jezs. ellen, de melyet a hatalmas társaságtól való íélelemből ki nem adott, habár azt a j^ezs. váltig tagadják) mondja: „egy ember élete 6 vagy 7 arany lehet.“ Amicus pd. Disp. 30.: „az egyházszolgának, vagy magának a. szerzetesnek is szabad megölni rágalmazóját, ki ő reá s társaságára vonatkozó rósz hírek terjesztésével fenyegetőzik.“ Tálét „Summa“ lib. 5. cap. 6. n. 17. p. 738.: „egy magán embernek szabad a királyt megölni, ha az zsarnok, s ha tőle más módon, nem lehet szabadulni.“ Mariane „de rege et regis institutione“: a legkisebb bűn sem követtetik el azáltal, __ ha a királyt valaki megöli, feltéve, hogy az általános kívánság. (Ezen könyv 1610 jun. 8-án megégetteteték, 141
