Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)
1887-07-01 / 6-7. szám
131 A „Gondolat“ főjelentősége abban áll, bogy összetartja hazánk összes evangélikus theologus ifjúságát, tehát előkészíti azt az evangéliumban gyökerező, közös munkálkodásban nyilvánuló, kölcsönös szeretetteljes érintkezésben lefolyó, igazán szerves egységet, melynek evangélikus lelkészeink között fenn kellene állania, s a melyre sokat szenvedett szegény egyházunknak végre már csakugyan szüksége volna. Hatalmas rugót nyertünk továbbá, a „Gondolat“-ban az egyes tanintézetek jó Iliiének emelésére irányuló ambitio felkeltésére és mozgatására. Az „alma mater* iránti szeretet és ragaszkodás üres szavak helyett lelkes munkálkodásban nyil- vánuland, melynek eredményét már az intézet jó hírneve iránti tekintetből is ki-ki örömmel siet a .Gondolat* közös versenyterén bemutatni. A hiú versengést nemes verseny váltja fel, melyben a győző nem nézi le a legyőzöttet, hanem emeli magához, s a legyőzött nem rántja le a győzőt, hanem emelkedik feléje. A „Gondolat“ az a tér, mely minden egyest, a kinek a tudományos theologia művelésére tehetsége van, komoly munkásságra ösztönöz azáltal, hogy munkássága zsenge gyümölcseit bemutatja az ifjúság haladása iránt érdeklődőknek, és hogy bemutatja az életben már működőknek, hogy kik azok, a kiktől az életben komolyabb munkásság várható. Végül a „Gondolat“ az a szövetnek, mely bevilágítja theologiai ifjúságunk életét, s mely betekintést enged az iskola falai mögé mindazoknak, kiket némileg érdekel az, hogy kik lesznek az evangéliumért való harezban örököseik. A „Gondolat“ az ifjúság szellemének hévmérője. Megmutatja, hogy az evangeliomi szeretet, a komoly tudományosság és a hazafi óság szelleme él-e, fejlődik avagy hanyatlik-e az ifjúság között?! Ezek azok a szempontok, melyek minket a „Gondolat“ megindításakor vezéreltek, ezek azok a szempontok, melyek a „Gondolat“ sikerültével örömmel töltik el ifjú sziveinket, mert bennük rejlik a „Gondolat“ fennállásának jogosultsága, hogy ne mondjuk szükségszerűsége. De ha buc8Úzásunkkor örömünknek adunk kifejezést, még inkább kell hálánkat nyilvánítanunk azok iránt, a kiknek ez örömöt köszönhetjük. Hálaszavunk mindenekelőtt oda fel száll a magasba, a honnan minden áldás vagyon, Hozzád kegyelmes Istenünk! Te voltál az, a ki nekünk a czélt megmutattad, az azután a*
