Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)
1887-01-01 / 1. szám
8 Tacitus, Suetonius, Iuvenal, az idősb Plinius, Strabo és Polybius az ókorról a legszomorúbb erkölcsi képet nyújtják. S a pogány világ sülyedtségéhez bátran hasonlíthatjuk a pápai udvar s a praelatusok ledérségét, az alsóbb klérus állapotát s a kolostorok magányait, melyek oly sokszor titkos gyönyörök, iszonyú bűnők tanyáinak bizonyultak. Az oly átmeneti korszakokban, milyenek a keresztyénséget és a reformációt megelőző idők is valának, a legnagyobb hitetlenséggel, erkölcstelenséggel egyidejűleg lép fel a legsötétebb babona. A pogány népek érezék saját isteneik elégtelenségét, gyöngeségüket tebát számuk szaporításával igyekeztek pótolni: Rómában Pantheon épült, Athénében oltárt emeltek az ismeretlen istennek. lm a szabadulás szükségérzetének is egyik nyilatkozata! Midőn pedig ezen törekvés sem vezetett czélhoz, ükkor azok, kik bűneiket, vétkességüket érezék, sokszor a legfájdalmasabb önkínzásoknak vetették alá magukat. Seneca tudósít, hogy gyakran a legkicsapongóbb kéjencek is költséges áldozatok, sorvasztó böjtök s a test sanyargatása, sőt csonkítása által akarták az isteneket megkérlelni, büntető haragjokat magukról elhárítani. Nem tekintve a kér. egyházba is korán becsúszott hitet, mely a test sanyargatásában érdemet keresett, a rajnavidéki tánczosokra (choritantes) emlékeztetünk. Augustus császár előtt Isis, Mithras, Osiris és Serapis papjai bejárták egész Itáliát s nagyban ápolták a hitetlenség ellenlábasát, a babonát; csillagjósok, jövendőmondók, kik kézből, villámból, égi tüneményekből kiolvasták a jövendő titkait, s egyéb nyegle bűvészek segédkezet nyújtottak amazoknak munkájokban. Képzelhető, milyen vastag lehetett a köznép babonája, ha a világ egyedura, egy Augustus gyermekként remegett a villámtól és dörgéstől, ellenök varázsszereket vitt magával és, mint Suetonius mondja, igen megijedt, ha reggel jobb czipője helyett a balt találta először felvenni. Luther , előtt varázslókat vittek máglyára, az egyház üldözőbe vette a bűvészeket, de azért az exorcismust állatok ellen is alkalmazta. Azon idegenkedés pedig, melylyel a tudományos felvilágosultság az egyház iránt viseltetett, a népben azon gyanút ébresztő, högy a tudomány vívmányai nem mentek ördögi művészettől. E gyanú szülte a német Faust mondát is. I)e még magát az egyházat is p gonosz hatalmak szövetségével vádolták és sokszor az alvilág bűve3zközeinek tudták be azon varázst, melyet a klérus a hívekre gyakorolt, hogy magánál tartsa őket. Az egyház szolgái, főleg a szerzetesek, nem is fukarkodtak csodáikkal. Bernben a domonkosok közvetítésével magukkal a szentekkel levelezhettek. Sok helyen a bucsúhirdetők felállította feszületekről vér folyt alá Krisztus sebeiből s a sokaság álmélkodott és . . ^ sietett keservesen megtakarított fillérét a bucsuperselybe csúsztatni.
