Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)
1887-01-01 / 1. szám
I • I t 9 * . * Az orthodoxia, a rationalismus, a hitetlenség és babona melleit végül a mystioismus sem marad ol egy előkészítő korban bem. A reformácziót megelőző időszak több ily példával szolgál ugyan, de az ókor sem nélkülözi teljesen. Bízvást föltehető, hogy midőn az emberi értelem a létező népvallások elégtelenségét kimutatta, nem csekély volt azon mélyebb kedélyű férfiak száma, kik a’ teljes vigasztalanság elől amaz elv védszárnyai alá menekültek : Deus sen ti túr, non *ex- , primitur. Ide számitbatnók a zsidó es&nusókat, kik elégületleuül otthagyván a világot, kegyességi gyakorlatokkal tölték el életeket a , holt tenger nyugati partjain. A kér. kolostorokban is találkozott több komoly szerzetes, kit a scholastika szőrszálhasogatása ki nem elégíthetett s a ki azután a másik szélsőségben kereste üdvét: átok alá vetette értelmét, a vallást pedig a sokszor önkényes subjectivismus , . kizárólagos dolgává tette. Enyhébb mysthismus nyilvánult a közös életű atyafiak életében. Clairveauxi Bemard megtámadja a schojae- tikosokat, kik’ „az evangeliom kenyerét* syllogismusaikkal szét morzsolják, a helyett, hogy megennék“; Gerson élesen kel ki ellenók, mivel a vallás tárgyait megérteni akarják. E jeles »férfiak mellé * . állíthatjuk Kempeni Tamást, ha ugyan o irta a ^Jézus követéséről“ szóló művet; Tauler Jánost; Suso Henriket; Kuysbroek Jánost, a „Német Theologia“ szerzőjét s ezeknek számos követőit. Mindnyájuknak főóhaja az egyház javítása. Az elsők még amolyan reformácziót „in capite et raembris“ kívánnak, de a későbbiek már mélyebbre hatnak, keresik a romlottság okát. Úgy a keresztyénséget, mint a reformácziót megelőző korban tehát nemcsak felismerték a tényleges corruptiót, hanem egyszersmind mohón sóvárogtak valami jobb után, mi csak a régitől való szabadulás szükségérzetén alapulhatott. Az előkészítés e negativ jellegén, a * fogékonyság felébresztésén kívül a positiv oldal, a jobb tartalmának megízlelése is szükségessé vált. Az ókorban a zsidó né}) volt hivatva azon eszmék hirdetésére és szigorú megőrzésére, melyek a jövendő • üdv lényegét képezik. A Jahve és Messiás eszméje körül csoportosult Izrael fiainak vallásos érzülete, gondolkozása. Ezt makacsul megtartották még azok is, kik pogáqy népek közé keveredve anyanyelvűket • már elfelejtették volt, sőt a polytheismus hiányaival szemben dsak ekkor kezdték saját hitöket igazán megbecsülni. Midőn pedig magában a zsidó népben a messiási eszme az idegen uraleyn nyomása folytán mindinkább érzéki alakot öltött, akkor a megvetett samaritanusok feladatává lön, hogy az eszmét tisztán fenntartsák. Mint lelki megváltót várták ők a Messiást, ki mint tanító fog fellépni, az összes népeket a Garizim hegyére gyííjtendi, raegtérjti s Isten országának • ’ » , ' ,y ' *
