Gondolat, 1881-1882 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1881-09-01 / 1-2. szám
— 8 — y. 18. A nép száján forgó, esetleg írásba is foglalt daloknak érdekes mutatványául legyen szabad e szóban forgó elegiát idézni: „Izrael! díszed elesett halmidon, Ah! elhullottak a hős daliák! Meg ne vigyétek a hirt Gathba, Ne hirdessétek Askalon utcáin, Ne örvendjenek Fiiisztea leányi, Ne ujjongjanak az idegen szüzek. Gilboa bérczei! sem harmat, sem eső reátok! A mező ne teremjen zsenge áldozatot, Mert ott dobák el a hősök pajzsaikat; A Saul pajzsa.. . Mintha nem lett volna felkenve olajjal! Megöltek vérétől, hősök kövérétől Jonathannak nyila sobsem fordult vissza, Saul kardja soha meg nem tért üresen. Saul és Jonathan, élve egymást szeretők Halálukban sem váltak el egymástól, Ok, kik gyorsabbak voltak a sasoknál, S erősebbek mint az oroszlánok. Izrael leányi, sírjatok Saul felett, Ki benneteket drága biborban járatott, Ruhátokra aranyékszerí rakott, Hogy estek el a hősök a csatában ? Jonathan! te hegyeiden ölettél meg. Fáj érted szivem, testvérem Jonathan, Kedves valál nekem nagyon, Szerelmed több, mint nők szerelme Elhullottak a daliák, Fegyvereik oda vannak!“ Továbbá II Sam. III, 83—34 Dávid panaszdala Abner halálára; II Sam. XXII Dávidnak egy dala azon időből, midőn Jehova ellenségeinek és Saulnak kezéből megmentette, mely lényegtelen eltérésekkel Solt. XVIII-ban is meg van; végre II Sam. XXIII, 2—8 Dávidnak hattyúdala. De eltekintve e felvett költészeti daraboktól, egyes pontoknál valószínűséggel lehet feltenni, hogy könyveink szerzője az általa elbeszélt idők és eseményekről korábbi Írott feljegyzéseket talált és felhasznált; mert csak ily felvétel mellett magyarázhatni erőltetés nélkül a módot, a mely szerint az elbeszélés alkotva van. Ha a szerzőt úgy tekintjük, mint teljesen önálló s idegen feljegyzésektől független irót, úgy alig tehető fel róla, hogy önmagával annyiszor ellenmondásba jött legyen.^ — Feltűnő ez ellenmondás kivált azon elbeszélésben, hogyan ismerkedett meg Saul Dáviddal I Sam. XYI—XYIII.
