Gondolat, 1881-1882 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1881-11-01 / 3. szám
Bimson életében Bir. XIV, 19. XV, 14, mellyel külömben épen csak a királyok propheticus könyvében (Sámuel) találkozunk. Ezen nagyobb munkák mellett voltak bizonyára több kisebb, egyes hősök élményeinek szentelt iratkák is ez átdolgozó előtt. így Simson élete egy egész külön iratnak tárgya volt, mely — mint ez a Bir. XIV—XVI olvasható maradványokból kitetszik, egészen sajátságos jelleggel bírt. Ugyanilyen mű volt az, melyből Elias és Elisa története I. Kir. XVII — II. Kir. XIII véve van; Ruth könyve is idetartozik. Ilyen feljegyzésekből immár egy első deuteronomikus szerző vagy átdolgozó az illető kornak teljes képét alkotá, miután I. Sam. VII, 3 s kőv., továbbá I. Sam. XII, I. Kir. III, 14. VI, 11 —13. IX, 6— 9 egyetmást betoldott. A nagy ima I. Kir. VIII, 22—61 egészen ezen szerzőtől van. Ugyancsak az ö toldalékaihoz számíthatni Hanna énekét I. Sam. II, melyet az eredeti elbeszélés megszakításával szőtt bele; e dal kétségkívül valamely régibb dalgyűjteményből lett kiszakítva; eredeti czíme már akkor elveszett, úgyhogy tartalmának általános voltánál fogva könnyen volt átvihető más személyre és más időre, mint a melyre eredetileg vonatkozott. Ha nem is Dávidról, de mindenesetre Juda valamely — régibb — királyáról szólott. Minél közelebb jött szerző az elbeszélésben saját korához annyival kimeritőbb lön műve, s annál többször toldott be saját szerzésű uj darabokat. A Salainon-féle szentély alapvetésének elbeszélésénél I. Kir. IX, 6—9 már valódi prophetai pillantásokat vetett annak lehető elpusztulására. Ugyan ő az, ki egy — a tíz törzs első királyának életéből vett s egészen prófétai ruhába öltöztetett elbeszélésnél I. Kir. XIII, 1—32 már saját korának kegyes királyára Josiasra s annak nagy művére utal; a történet kezdetéből már annak végére enged következtetni s ezzel is propheticus elbeszélőnek bizonyítja magát. Ez író bizonyosan megélte Josias kegyes király korát, de a templom elpusztítását, melyre elbeszélés közben prófétai pillantást vett, már nem. Az utolsó (második deutoronomikus) átdolgozó végre, ki a chald udvarban Babylonban élt, a mostani Bírák, Ruth, Sámuel és Királyok könyveit egy egészszé összefoglalva adta ki, egyetmást Bir. II, 6—23 és II. Kir. XVII, 7—23 hozzátoldva és módosítva, valamint az ország történetét a bukásig (Zedokias élete), folytatván. Ez átdolgozásra Ewald szerint egyrészt a mű terjedelmes volta, másrészt azon körülmény adott okot, hogy nem terjedt egészen a királyok korának végéig. A most szóban forgó könyveket, vagyis a királyságnak Salamon trónralépéséig terjedő törnténotét I. Sam. I—I. Kir. I változatlanul adja. Mert az a tanulság, hogy az ország a tiszta egyistenség vallásának elnyomatása által — melyet az uralkodók is kegyeltek — bukott meg, az voltaképen 3*
