Gondolat, 1881-1882 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1881-11-01 / 3. szám

esak Salamon uralkodásán innen Ion igazán világos és szembeszökő; és mig Dávid az ősök vallásához igen hű volt s a fejedelmek hosszú sorában egyetlen mintaképnek tekintetett, mint ki Jahvet igazán tisztelte, addig úgy tetszett, hogy utódjától kezdve az idegen vallásoknak az országba tolakodásával a nép és ország mind nagyobb romlásnak és szerencsétlenségnek ment eléje. A királyság egész története e szerint szerző előtt két — Dávid halála által elválasztott darabra szakadt; az elsőnél, mely majdnem egészen Dávid jelensége által van kitöltve, szerző látható örömmel időz s mindent lehető részletességgel beszél el.

Ewald szerint ez utolsó kiadó volt az, ki Dávid életrajzához nehány darabot, melyeket kezdetben kihagyni akart, mégis utólag hozzá- toldott; e módon legalább legkönnyebben magyarázhatni azon sorrendet, melyben a darabok II. Sam. XXI - XXIV állanak ; továbbá teljes joggal felvehetjük, hogy az iró itt szem előtt tartott némely jegyzéket az országos évkönyvekből; igy Dávid hőseinek nagy jegyzékét II. Sam. XXIII, 8—39. Külömben hogy néhol mily erősen megrövidítő a forrásokat, kitetszik, ha összehasonlítjuk II. Kir. XVIII, 9 — XX : Jes. XXXVI— XXXIX, hol Hiskias dalát kihagyja.

A leglényegesebb, mit szerző magától a műhöz told, nevezetesen az egész hosszú történetnek tanulsága Salamontól kezdve, legszabadabban ott nyilvánul, hol szerző az ország éjszaki felének bukásáról szól, melynek okaira rámutat c egyszersmind az ország déli részének jövendő bukására prophetai pillantást vet II. Kir. XVII, 7—23; azonban már Salamon életébe is beleszövi szerző alkalomszerűleg az előbbi író szavaival I. Kir, IX, 6—9 ezen igazságot; és Salamontól kezdve az egész hosszú történetnek folyama azon fenyegetést erősíti meg, mely elején Salamonnak álomban adatik tudtára.

Ez utolsó szerző keze felismerhető bizonyos kedvencz szavain is. Ezekhez számítható pl. mir TJD jnn nt^J? mely Bir. és I. Kir. III-tól kezdve ép oly gyakori, mint a minő ritka külömben; II. Kir, XVII, 7 : I. Kir. XXI, 20, 25 szerint; — csak használata s az igen

gyakori IK = akkor pongyola átmeneteknél, melyek épen rövidített történeti munkákban fordulnak könnyen elő I. Kir. III, 16. VIII, 1, 12. IX, 24. XI, 7, XVI, 21. XXII. 50. II. Kir. VIII, 22. XII, 18. XIV, 8. XV, 16; valamint használata I. Kir. III, 10. Továbbá oly erősen keveri a későbbi, idegen elemeket nyelvébe, a mint azt még egy történetírónál sem láttuk. E keverés csak némely helyen válik feltűnővé, s az egész művet nem hatotta át; s innen következtethetni, hogy némely idegen szó talán a szerző által használt forrásokból van megtartva, így pl. az erősen aramizáló mVO = százak cs. II. Kir. XI fordul elő néhányszor, s. u. o. v. 19 ismét kikerültetik; 'in csak I. Kir. XXI, 8.