Gondolat, 1881-1882 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1881-09-01 / 1-2. szám

Atyánál többnek nem tartotta, s e magasztos példa nem indított meg, hogy kövessed. Yolt szemed, hogy lássad, miszerint az alázatosság az embert leginkább ékesiti, te pedig e díszt megvetetted. Yolt eszed, hogy megérthesd miszerint a mi vagy, csak Istentől vagy azzá, hogy akármit is tennél, csak haszontalan szolga vagy, ki azt tette, mit tennie kötelessége volt. Te ezt megérthetted volna, de megérteni nem akartad, gyakran intett és figyelmeztetett az Úr, de szózatának nem engedtél.

Súlyos lesz az Úrnak Ítélete ily ember ellen, el lesz Ítélve mint a makacs bűnös. Hol lesz ily férfiúnak igazsága, hol tisztelete, melyben részesült a világ előtt, hol cselekedetei, melyekkel dicsekedett múlandó életében ? Eltűnt mind ez, semmivé vált mind: egy cselekedete sem fogja védelmezni az Úrnak trónja előtt; és az, ki kevésre becsülte életében felebarátait, ki magát felmagasztalá, akkor szégyenteljesen aláz- tatik meg.

Legyen ez intésül, vizsgálja kiki önmagát. He engedjen helyet szivében a felfuvalkodottságnak, kövesse inkább az Úrnak példáját és példabeszédében mondott intését. Tegyük ezt az Úr iránti szerctetből és bizonyosan az, ki magát megalázza felmagasztaltatik.

II.

Csak alázatossággal részesülünk az Urnák kegyelmében: a mily bizonyos az, hogy a ki magát felmagasztalja, megaláztatik, ép oly bizonyos az, hogy a ki megalázza magát, az felmagasztaltatik.

Hogy miként teljesiti az ember valódi hivatását, érintettem már előbb is : Isten iránti szeretetből csak azt mivelni, a mi 0 előtte kedves ; mit teszünk, ha iparkodunk önmagunkon uralkodni, úgy hogy Isten gyermekei utján sohasem tántorodunk meg még ha baj háramlik is ránk; ha jót teszünk az emberekkel, akár mindenütt csak hálátlansággal és ellenszegüléssel találkozunk is.

Ez tehát módja annak, hogy teljesítsük Isten által nekünk kijelölt feladatnnkat. Ámde gyarló az erőnk, és nem mindig míveljük azt, mit tennünk illő volna. Yajmi gyakran, szándékosan, nem szándékosan vétkezünk, vétkezünk különféle módon : jót teszünk, s tesszük ezt számítva saját hosznunkat is; kötelességünket nem örömest teljesítjük; felebarátunk tán nem is oly nagyon sértett meg, s mi, oktalan benső tanácsadónk szavára, immár bosszút forraltunk. Szóval, gyarlóbbak vagyunk, sem hogy önmagunk erejéből teljesithetnők valóban az Isten akaratát.