Gondolat, 1881-1882 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1881-09-01 / 1-2. szám
— 10 — Ilyen ember igen távol áll attól, hogy teljesítse a maga hivatását, mely az Urnák eme szavaiban van kimondva: lcgyotck tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes. Ilyen embernek szemei be vannak hunyva, hogy no lássa mily gyarló, semmis az, mit maga erejéből végzett, mily gyenge erejében. Nem látja, hogy hivatásához közeledni nem is kezdett, mit csak akkor fog tenni, ha az ő szive Isten iránti szcretetből telve van, azon szív, hová ezen szeretet még nem tudott beférni. Akkor teljesiti csak igazán Isten akaratát, ha Isten iránti szeretetböl Istent mindig szem előtt tartva szándékosun nem vétkezik se nem hágja át az 0 parancsolatait. Ilyen ember azt hiszi, hu a tapasztalatlan világ előtt némi tiszteletre szert tett, hogy már Isten előtt is kedves, hogy hivatása teljesítésével meg lehet már elégedve: de csalatkozik, mint a kisded gyermek, mely rövidke kacséival az előtte mérföldnyire kéklö hegyek után kapkod. És így eme kegyes ember annál inkább leszen az Űr haragjának martalékává, mentül inkább bizakodik el a maga erejébe s felejtkezik meg az Űr kegyelméről; ki a helyett, hogy imádkoznék Istenhez, hogy ne távozzék tőle kegyelmével, még az Vr előtt orczátlaniíl a maga kegyességét emlegeti. Büntetve lesz bizonyosan az Úrtól s o büntetés eléri már ez életben is. Csak egyszerre valamikor megnyílnak a világ szemei is, midőn felismeri azt a kegyeskedőt a maga igazi voltában ; mikor azon férfiú, ki csak világi tisztelet, vagy a maga haszna miatt teljesíti az Urnák parancsolatait, félreteszi az ő kegyességét és megmutatja szive hitványságát. És valamint a nap, ha egyszer átnlhatolt a ködön ezt gyorsan ritkítja, úgy hogy hamar minden tárgy tisztán láthatóvá lesz: úgy ez embernél is gyakran csak egyetlen tette világot vet egész belsejére s eddigi magaviseletére. Az ily kegyeskedő, ha csalatkozott a világban helyezett reményére nézve, elkedvetlenedik, elszomorodik; de sokszor kétségbe is esik az ő üdve iránt, és téves útját folytatja, hogy az Urnák annál súlyosabb itélelét magára vonja. Állj meg, sajnálatra méltó, ki a felfuvalkodottságnak ezen veszélyes utján járni kezdél, állj meg! Térj meg, javulj, mig tart életednek napja. Alázd meg magadat az Urnák szine előtt, őszintén, borulj le lábaihoz, és visszafogad Isten az ő kegyelmébe. — Állj meg, mert szégyenteljes lesz eseted, lealáztatásod, mely vár az Isten trónja előtt. Ismeretes az Úr előtt minden ember szíve, ő előtte ismeretesek a te napjaid is, melyeken által embereket és Istent csaltál. Akkor minden emlékezetedbe jut: te ismerted az írást, — hiszen dicsekedtél azzal a világ előtt, — ismerted tehát Jézusnak példáját, ki mindenható lévén soha magát az
