Gondolat, 1881-1882 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1881-09-01 / 1-2. szám

18 —

métől. Igenis ekkor látja tisztán az ember, hogy magában véve gyarló és képtelen a jót tenni, ellenben, hogy hamar elveszne a bűn örvényében.

Ezért vegyük szemügyre az Urnák ezen, a farizeus és publikanus- ról szóló példabeszédét, mely emlékeztet arra, hogy függünk Isten kegyelmétől. Őrizkedjünk, hogy elbizzuk magunkat, hogy igazak volnánk immár; tanuljuk meg a farizeus és publikanusról szóló példabeszédből azt, hogy az ember csak alázatosságban járhat az Úr előtt, hogy csak igy részesülünk az Ür kegyelmében.

Hogy pedig azt felfoghassuk, miszerint csak alázatossággal részesülünk az Urnák kegyelmében tudjuk meg azt, mikép a ki magát felmagasztalja megaláztatik és a ki magát megalázza, fel magasztal tátik.

I.

Bizonyos az, hogy, mint az Úr is mondja, a ki magát felmagasz- taija megaláztatik.

Ila felebarátainkra nézve valamiben hasznosakká váltunk, akkor lehetne szólni érdemről ezekkel szemben; Istennel szemben érdemünk nincs, nem is lehet soha; hiszen a mit teszünk, azt nem mi, hanem az Isten kegyelme míveli. — De vannak emberek, kik ezen tapasztalat, ezen tudat daczára azt gondolják, hogy ha jót tesznek, azt Önerőjükből teszik; kik megelégszenek, ha ismerik az írás szavát és követik az Írásnak parancsolatait; sőt azt is gondolják, hogy külön érdemök is van Istennel szemben, ha nem tesznek roszat; és ha jó viszonyok közt élnek, ha őket betegség vagy más baj nem gyötri, úgy illő, hogy ilyen legyen a dolguk, hisz ezt régen megérdemelvén, Isten csak abban részesíti őket, mi régen illeti kegyességüket.

És milyenek az ilyen önelégült emberek, kikre nézve az Úrnak kegyelme, mint hiszik nem kegyelem, hanem megérdemelt bér ? Ok nem tesznek roszat, bőjtölnek, adnak tizedet minden javaikból; a törvényt teljesitik. Tartózkodnak minden rosztól, azt a világért se tennék meg: és így irtóznak, ha felebarátjok vétkeiről hallanak, s legelőször készek felebarátjok bűne felett, minden Ítélet nélkül, pálcát törni. Igenis, mert ők oly annyira kegyesek, ezt a kegyességüket sem tudják titkon hagyni, és hirdetik mindenütt, hogy nem tettek semmi rosszat, hogy teljesítették az Ur parancsait. És mily készek felebarátjok elitélésére, lenézésére: önelégülten még odalépnek Isten színe elé ekkép imádkozván: „hálát adok neked Uram, hogy nem vagyok olyan, mint ez a publikánus.“