Gondolat, 1881-1882 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1881-09-01 / 1-2. szám

lélekben vegyített, vagy összetett, vagy földből eredt és képzett valami, sem nedv, lehellet, vagy tííz. Mert ezekben semmi sincs, mi az emlékezet, értelem, gondolkodás erejével bírna, mi az elmúltakat megőrizze, a jövőket előre lássa, a jelent felfogja, ezek kizárólag isteni dolgok.“ „így hát bármi legyen az, mi érez, mi bölcs, mi él, mi erős, kell, hogy égi és isteni, s épen ezért örökkévaló legyen; hisz istent magát sem lehet máskép felfogni, mint egy önálló, szabad szellemnek, távol minden halandó vogyülettől, mindent érző és mozgató, maga pedig örök mozgással ellátott.“ Az nem áll, folytatja, hogy mert a lélek láthatatlan, azért róla semmit se lehetne tudni. A mint — úgymond — látva a világot, kell, hogy állítsuk, hogy valaki teremtette, vagy fenntartja, úgy a szellemet műveiből isteni erőnek kell felismerni.

IV. Futólag érintvén, hogy a lélek székhelyének a főt tartja, áttér az utolsó bizonyítékra, a lélek természetéből mentettre. Ezt Plátó is Phacdonjában, de sokkal bővebben kifejti, s itt a következő: A lélek természete propria et sua — sajátos és önálló, s ha csak egy cseppet is tudunk — úgymond — a physikából, nem kételkedhetünk, hogy nincs benne semmi vegyülök, keverék, szóval semmi kettős; ha pedig úgy van, akkor som el nem oszolható, sem szét nem húzható, vonható ; tehát cl nem pusztúlhat, mert az elpusztulás nem egyéb, mint szétválása oly dolgoknak, melyek annak előtte egybe tartoztak — s igy halhatatlan. — (Folytatása következik.)

Uram, kitől minden ajándék származik, add nekem a szelídség és alázatosság ajándékát: add, hogy ez honoljon szivemben s hogy minden szavamat, cselekedetemet ez vezesse, a te örök dicsőségedre. Amen.

Szöveg: Lukács ev. 18, 9—14. 4/»,

Kedves testvéreim az lTrban ! Az Urnák kegyelme oly pillanatokat is nyujt az embernek, mikor ez, visszatekintve eddigi pályafutására, mintegy megáll és emlékezetébe visszaidézi cselekedeteit, hogy szerintük ismerje meg a maga becsét. Mert a milyen a cselekedet, olyan az ember, s mit érjen az ember, azt egyedülcselckedteiből Ítélhetni meg. — Ekkor visszatekint minden tettére, mérlegeli magaviseletét Isten és emberek iránt, megítéli küzdelmét indulataival; újólag elvonulnak szeme előtt múlt napjainak örömei és bajai.

Ily pillanatok igen fontosak, igen mondhatjuk, hogy ünnepélyesek is : a ki ilyeneket átélt, az megítélheti, mennyire függ az Ur kegyel2

Egyházi beszéd.

Maschtena Józseftől.