Gondolat, 1881-1882 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1881-09-01 / 1-2. szám

"

zés; — ha tehát a lélek már születés előtt volt, nem tartozhatik az a testhez, — s felsőbb lévén annál isteni kell hogy legyen. — Ezt Pláto mondja. De evvel Cicero be nem éri, ö bámulandót talál az emlékezeten; mert — úgymond — mivel emlékezünk, s hol van, s honnan eredt annak ereje a közönséges embereknél is, a lángelméket nem is tekintve. Bizonyára itt reflektál az elején felhozott véleményekre — sem a szívnek, sem az agynak, sem a vérnek, sem a parányoknak ereje nem lehet az; — hogy micsoda tűz-e vagy lehelet — én eldönteni nem bírom, de bizonyára képtelenség azt edényszerű valaminek vagy viazsszerűnek tartani; — isteni kell hogy legyen.

b) Úgyszinte nem földi, múlandó természetű a feltalálás, kigondolás mestersége sem. A ki a dolgoknak neveket adott, ki a népet társaságba terelte, ki a betűket feltalálta, ki a csillagok járását kimérte s más találmányok létesítői, bizonyosan nem e földi, romlandó dolgokból összetett erővel működhettek.

c) A költői s a szónoki erő, — úgy véli Cicero — isteni, maga a bölcsészet is isteni találmány s így a lélek, mely rájok képes, kell, hogy isteni erejű legyen.

„Egészben véve“ igy fejezi be Cicero e szakaszt — „isteni erőnek látszik az nekem, mely oly sok s akkora dolgot eredményez. Mert mi a szó s dolog emlékezet? Mi a gondolás? Valóban oly dolgok, melyeknél nagyobbakat istennel szemben sem gondolhatunk.“ Mert én — s ezt vallástörténeti szempontból idézem — nem gondolom az istenekről, hogy ambróziával és nektárral éljenek, sem nem hiszem Homérnek, hogy Ganymedes szép alakja miatt az istenektől elragadtatott s Laomedonnal ily jogtalanság történt volna. „Koholta ezeket Homér s emberi dolgokat tulajdonított az isteneknek, pedig jobban tette volna, ha az istenieket nálunk felkeresi. Melyek azonban isteniek ? Erőben lenni, bölcsen élni, gondolkodni, emlékezni.“ Ilyet értvén isteni alatt, a lélek csakugyan isteni erejű.

III. Ezen istenit, mit most a lélek működésében megalapított, a következő szakaszban a lélek állagára nézve is kifejti. „A szellem tehát szerintem isteni, sőt mint Euripides mondani merészli isten, olyképen, hogyha az isten vagy lehellet, vagy tűz, ugyanaz az emberi lélek is. Mert a mint ama égi természet íöld és ég nélküli, ép úgy nélkülözi az emberi lélek is e két dolgot. Ha pedig csakugyan létezik az először Aristotelestől behozott 5-ik elem, az épp úgy természete az isteneknek, mint az embereknek.“ Tehát állag tekintetében egyenlők az emberi lelkek az istennel. 8 itt hivatkozik erősítésül egy korábbi művének a fájdalom elveszett Consolatiónak igen emlékezetes soraira, melyeket mi is idézünk: „A lelkeknek eredete nem lehet e földi. Mert nincs a

— 16 —