Gondolat, 1881-1882 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1881-09-01 / 1-2. szám

tanulták volt — arról voltak meggyőződve, a mire őket a természet figyelmeztette, s igy e hitüket is természet intésének vennünk s nekünk is elfogadnunk kell.

Ha hát természettörvény, — ellene szegülnünk kételylyol nem lehet.

II. A legnagyobb érv azonban magának a természetnek tanúsága, mely abban áll, hogy minden embernek nagyon is gondja tárgya, mi fog a halál után történni. Példák erre: gyermekek nemzése, félfogadása, síremlékek, feliratok; — a fÖldmives fákat ültett, melyek gyümölcsét soha sem ízlelendi meg, egyes államférfiak a közügyet szolgálják, költők, egyébb művészek, bölcsészek egyaránt gondoskodnak róla, hogy hirők holtukkal meg ne szűnjék. „Ila pedig“ — igy végzi Cicero — minden népek összhangzása természet szava, s mindenek kik csak léteznek össz- hangzanak abban, hogy valami vár még a holtakra, nekünk ugyanazt kell Tűnnünk.“ —

Az ókor hite, a jelenben élő népek összhangzása, s a természet tanúsága nyújtják a természeti és történeti érveket. Ezek azonban sem nem oly döntők, sem nem oly számosak, mint azok, melyek a lélek lényegéből folynak. így áttér másodszor a metaphysikai okokra.

Már abból, hogy a lélek létezik és él, következik annak halhatatlansága, — még pedig:

I. A mi mindig mozog örökké való. A mi mást hoz mozgásba, vagy a mi maga másunnan mozgattatik, a mozgás megszűntével megszűnik élni; csak a mi magától mozog, miután magát el nem hagyja mozoghat mindig, sőt ez forrása, princípiuma minden más mozgásnak. A princípiumnak nem lehet eredete, igy vége sem, igy hát őrökké való: ilyen pedig csak a magától mozgó lehet. Már pedig azt ki tagadná, hogy a lélek önmagától mozog? Hisz éppen azt mondjuk lelketlennek, a mi mástól mozgattatik s léleknek, a mi magától; a léleknek éppen ez jellemző természete és ereje; a miért is, ha a lélek egyedüli, mi önmagától mozog, bizonyára nem is született, nem is fog meghalni, tehát örökké való.

II. Nem kevesebb súlylyal bir azon tény, hogy az emberi lélek isteni erejű; s a mint ki nem mutatható, mint jött az erő létre, azon- képen nem tudhatom, hogy elvesz. Ilyen isteni erőre utal:

a) Az emlékezet, mely számtalan tárgyra kiterjed. Ez emlékezet Plátó szerint visszaemlékezés egy korábbi létre. A Menonban és a Phacdonban kimutatta, hogy lehetetlen, hogy lelkünkhen oly sok és sokféle dolgokról (enoia, notio) fogalmunk legyen, ha a lélek már mielőtt a testbe lépett, a dolgok ismeretében nem edződött volna, ezeket magával hozta a testbe, mihezképest nincs semmi csodálatos abban, hogy oly sok dolgot megismer, mert semmi egyéb a tanulás, mint emléke