Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.

14. Halál, temető, ítélet

Halál, temető, ítélet

367

s szeretem most és mindvégig! Nyugtass meg engemet, békítsd ki szívemet azon hittel, hogy Te mindeneket bölcsen és jól cselekszel. Add nékem azon gyermeki édes megnyugvást, mely nem kérdezi miért a csapás ? elég, ha tudja, kitől van az.

Békíts ki azon gondolattal, hogy nemcsak magam, sokan vannak, kik ma könnytől ázott friss koszorút tesznek a hervadt helyébe, szeretteik sírhalmára. Ah, olyan az ember, mint a fű és a hervadó virág! Én is, én is életemnek őszére sietek s leszállók majd a drága porokhoz. De a Te napod le nem hanyatlik; megígérte szent Fiad, hogy a Te házadban, óh Atyám, sok hajlékok vannak. Míg ott feltalálom kedveseimet, engedd, hogy kifakadás- sal ne vétsek, hanem az ő áldott emlékezetük tegye nemessé szívemet.

Tedd lángolóvá, tedd hévvé, tedd hűvé szeretetemet azok iránt, akiket a Te atyai kegyelmed boldogságomra