Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.
14. Halál, temető, ítélet
364 Halál, temető, ítélet KIS GYERMEK HALÁLAKOR. Elaludtál — lefektettünk, Elhervadtál — sírba tettünk, S beborult az ég felettünk. Nem látok mást, csak a képed’, Nincs más velem, csak emléked, Nem csókolhatlak már téged! Nem repülsz már az ölembe, Nem mosolyogsz a szemembe, Fényt nem hintesz éjjelembe. Gőgicsélő picziny ajkad Mindörökre néma, hallgat, Csak az ón búm, csak az jajgat. Óh Atyám, ne büntess engem, Ha az én nagy keservemben A lelkem sír, zokog bennem! Te vagy csupán a tudója: Mint szerettem, féltve, óva, Születése napja óta!
/
