Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.

14. Halál, temető, ítélet

Halál, temető, ítélet

363

Elnyugodtál, jó gyermekem,

Sirat szülőd keservesen.

Van-e szív, mely úgy érzene, Mint a szülő hü kebele ?

Itt és túl a csillag-körön,

Nincs magasabb, szentebb öröm, Mint melyet a jó magzat ád, Megáldva az atyát, anyát.

De itt s a csillagok felett, Mélyebb keserv s bú nem lehet, Mint azoké, kik szeretik Gyermeküket s eltemetik.

Csak egy van még hatalmasabb, Drágább, mélyebb és magasabb: A jó Isten szerelme ez,

Mely meggyógyít, ha megsebez.

Hozzád jövök, jó Istenem, Hozzád hozom fájó szívem:

Te sebhetél meg engemet,

Te gyógyítsd meg én lelkemet!