Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.
14. Halál, temető, ítélet
362 Halál, temető, Ítélet Mivel vigasztaljam én szomorú szívem? Hozzád jövök Atyám keserűségemben s ha az egész világ nem adhat kárpótlást, Te megvigasztalhatsz. Óh állj, állj én mellém, mert én gyönge vagyok; állj mellém a vallás égi erejével s mondd, csak a test halt meg s a lélek, gyermekem ártatlan jó lelke egeidbe szállott, hogy ott angyalaid körében fejlődjék s örvendjen végnélkül. Nyugtass meg Istenem, hogy ezen a földön nincs teljes boldogság, sőt ezer a próba, mely még a jókat is könnyen elejtheti. Az én kis gyermekem már túl van a próbán, hamar czélhoz jutott s elvette jutalmát Bűn nem kisérti őt, tisztán ment elődbe, szép volt elmúlása, édes az ő álma, boldog az ő lelke. Óh Atyám, légy velem, hogy gyermeki hittel hívő megnyugvással, teljes bizalommal nyugodjék meg lelkem szent akaratodon s meglássam gyermekem egykor egeidben! Ámen.
